Lex Hungarorum

 az agrárpiaci  rendtartásról szóló  2003. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Ar.) 29. § (1)-(3) bekezdése

 a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 29. § (1) bekezdése, valamint 32. § (3)-(4) bekezdése

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdése

Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló törvény azon rendelkezését támadta, mely szerint a végrehajtási eljárás során befolyt összegből elsődlegesen a végrehajtási költségeket kell kiegyenlítani. Az indítványozó álláspontja szerint sérti az arányosság, és ezen keresztül a jogállami jogbiztonság követelményét, hiszen, ha az adósnak viszonylag kevés végrehajtható vagyontárgya van, a végrehajtás költségei elviszik a behajtott, valamint a végrehajtást kérő által megelőlegezett összeget, emellett pedig a végrehajtó által elvégzett munkával, és annak eredményével sincs arányban. Az indítványozó szerint ugyanezen rendelkezés ellentétes az Alkotmánynak a belső jog és a nemzetközi jog összhangját biztosító rendelkezésével is, hiszen az az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződésnek az arányosságra, mint a jogrend egészét átható alapelvre vonatkozó rendelkezéseivel.

Az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra alapozott indítványt elutasította; álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló törvény támadott rendelkezése világos és egyértelmű normatartalmat hordoz; nem teszi kiszámíthatatlanná vagy előre nem láthatóvá a végrehajtási eljárás költségeinek a végrehajtás során befolyt összegből  való elszámolására vonatkozó szabályozását. Az indítványozó által kifejtett érvek döntően olyan, a végrehajtási eljárás hatékonyságára, a végrehajtást kérő általi költségelőlegzés és költségviselés megtérülési kockázatára, arányosságára, a kifogásolt szabályozás  „igazságosságára” vonatkoznak, amit az Alkotmánybíróság  — irányadó gyakorlatának megfelelően — nem vizsgál.

Az Alkotmánybíróság visszautasította a közösségi jogra alapított érvelést, tekintettel arra, hogy nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot, és arra sem, hogy ellentétes-e valamely, az Európai Bíróság joggyakorlatában alkalmazott jogelvvel.

(a 69/B/2006. AB határozat szövege)

a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (R.) 8. § (1) bekezdés

Az indítványozó az R.-nek az alkalmassági vizsgálatot első fokon végző szerveket meghatározó rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az a foglalkozásegészségügyi szolgálat orvosát hátrányos helyzetbe hozza az azonos szakvizsgával rendelkező háziorvossal szemben azáltal, hogy csak a 2. (és nem az 1. és 2.) alkalmassági csoportba tartozó személy, azaz lényegében csak az adott üzemorvossal szerződött munkáltató hivatásos járművezetői esetében jogosult a vizsgálatot elvégezni, az ’úrvezetők’ esetében azonban nem. Ez a megkülönböztetés álláspontja szerint a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát sérti.

Az Alkotmánybíróság az indítványt a kifejezetten fel nem hívott, ám az érvelésből következő, a verseny szabadsága tekintetében megvalósuló diszkrimináció tilalma szempontjából vizsgálta érdemben, minthogy a kifejezetten felhívott alkotmányi rendelkezések és a támadott rendelkezés között összefüggést e körül kívül nem talált. A testület – a házorvos és az üzemorvos tevékenységét egyaránt a piaci versenyben való részvétellel végzett tevékenységnek minősítve – homogén (összehasonlítható helyzetben lévő) csoportnak találta a vizsgálatok végzésére feljogosított házi- és üzemorvosokat, azonban a megkülönböztetésnek ésszerű indokát találta, ezért az indítványt elutasította.

Ez az indok abban áll, hogy míg az 1. alkalmassági csoport, azaz az ’úrvezetők’ esetében a szoros bizalmi jelleggel rendelkező orvos-beteg kapcsolaton belül a járművezetőt és annak kórtörténetét ismerő háziorvos rendelkezik a megfelelő információkkal, addig a hivatásos vezetők esetében az adott munkáltatónál fennálló konkrét feltételeknek való megfelelés bír elsődleges jelentőséggel (ami felett ugyanakkor a háziorvos kontrollt gyakorol). A gazdasági verseny szabadságának az üzemorvos szűkebb jogosultságában megvalósult korlátozása így a testület szerint indokolt, ezért a szabályozás nem sérti sem a versenyszabadságot, sem a diszkrimináció tilalmát.

a 990/B/2009 AB végzés teljes szövege

a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú melléklete c) pontja

Az indítványozók (két szakszervezet) álláspontja szerint alkotmányellenes az a megkülönböztetés, hogy a Rendőrségen belül a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatósága (KRRI) állományába tartozók különleges bevetési pótlékban részesülnek, a rendőrség megyei csapatszolgálati századainak állománya viszont nem részesül ilyen pótlékban, holott – bár munkaköri leírásukban ilyen feladat nem szerepel – ez utóbbi személyi kör is teljesít külön díjazás nélkül csapaterős feladatokat. Az alkotmányellenességet az indítványozók az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelvének sérelmében látták. Erre alapozva kérték jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását a csapatszolgálati századok esetében – álláspontjuk szerint – elmaradt pótléktűzés tekintetében.

Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. A szolgálati pótlékokra vonatkozó törvényi és kormányrendeleti szabályozás elemzése, valamint a KRRI és a csapatszolgálati századok feladatainak összevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a két szervezetben foglalkoztatott rendőrök összessége nem alkot a szabályozási koncepción belül homogén (összehasonlítható helyzetben lévő) csoportot. A Készenléti Rendőrség speciális feladatokat ellátó szervezeti egység, a Rendőrség állandó csapaterejének bázisa, míg az ideiglenes csapaterő századok ideiglenes, eseti jelleggel vesznek részt csapaterőt igénylő feladatban: a feladat minőségi azonossága, az adott esetben közös feladatellátás ellenére az alapvető mennyiségi különbség kizárja az érintettek helyzetének összevethetőségét. Az egyenlő munkáért egyenlő bér követelménye így esetükben nem sérült, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet tehát nem áll fenn.

a 27/E/2011. AB végzés teljes szövege

az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (Különadótv.) egésze, illetve annak a bolti kiskereskedelmi tevékenység adóztatására vonatkozó rendelkezései

Az indítványozók a Különadótv. egészét, illetve egyes indítványozók annak a bolti kiskereskedelmi tevékenység adóztatására vonatkozó rendelkezéseit támadták – a visszamenőleges hatályú adókivetésre, szerzett jogok sérelmére és a törvényalkotói jogkörrel való visszaélésre tekintettel – a jogbiztonság, továbbá a közteherviselés arányossága, az érdekképviseleti szervek alkotmányos feladatait rögzítő alkotmányi szabály, valamint a gazdasági verseny szabadsága és a vállalkozás szabadsága sérelmét állítva.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat hatáskör hiányában visszautasította. Álláspontja szerint a támadott törvény egésze központ adónemre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, így az Alkotmány 2010. november 10-én hatályba lépett módosítása óta az ekkor folyamatban lévő ügyek tekintetében is csak a módosítás által nevesített módon alkotmánybírósági hatáskörben tartott alapjogok sérelme esetén engedi meg. Mivel az indítványozók kizárólag ezen a körön kívül eső alkotmányos rendelkezések sérelmére hivatkoztak, az Alkotmánybíróság az indítványok tartalmi vizsgálatát nem végezte el.

a 1618/B/2010. AB végzés teljes szövege

a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése
 

Az indítványozó szerint a közokirat-hamisítás Btk.-ban meghatározott tényállásának pontatlan, illetve hiányos közokirati meghatározása, valamint az ahhoz kapcsolódó Legfelsőbb Bírósági értelmezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből a büntető tényállások meghatározására irányadó követelményeket.
 

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület következetes gyakorlata szerint nem állapítható meg a jogállamiság és az annak részét képező jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelmezésre szorul: a jogbiztonság elvéből nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon. A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint az vizsgálandó, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem jelöli-e ki túl szélesen, és elég határozott-e. Az Alkotmánybíróság nagy jelentőséget tulajdonít ugyanakkor annak is, hogy rendelkezésre áll-e olyan kialakult bírói gyakorlat, amely a jogalkalmazót a jogbiztonság érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben segíti, mint jelen esetben a közokirat-hamisítás tárgyának, a bűncselekmény megvalósítására alkalmas közokiratnak megítélésében mutatkozó eltérések megszüntetése és az egységes jogalkalmazói gyakorlat biztosítása érdekében kiadott büntető jogegységi határozat.

(A 571/D/2010. AB határozat teljes szövege)

 az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.), valamint az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (OTTtv.)

Az indítványozók szerint sérti a jogbiztonság követelményét, hogy az OTTtv. 2. § 9. és 11. pontjai nem határozzák meg, hogy melyek az egyes honvédelmi és a kiemelt fontosságú honvédelmi területek minősítésének az ismérvei. Álláspontjuk szerint a honvédelmi miniszter javaslattételi joga valójában egyedi döntésnek minősül, és így sérül a jogorvoslathoz való jog is. Az indítványozók szerint sérti a diszkrimináció tilalmát, az egészséghez való jogot és a helyi lakosok önrendelkezéshez való jogát is, hogy a jogalkotó az Étv. 20. § (7) bekezdése e) pontjával az új övezeti területekre vonatkozóan megtiltja az önkormányzatoknak, hogy építési tilalmat rendelhessenek el. Végül egy indítványozó a jogbiztonság sérelmének tekintette, hogy az OTTtv. melléklete anélkül sorolta Telkibányát kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi övezetbe, hogy annak területén honvédelmi létesítmény volna.

Az Étv. 53/C. § (8)-(9) bekezdéseiben az egyik indítványozó a jogorvoslathoz való jog sérelmét látja, mert az azonnali végrehajthatóságra és a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó szabályok korlátozzák a fellebbezési jogot és leszűkítik a jogorvoslatot igénybe vehetők körét.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. Álláspontja szerint a honvédelmi miniszter az OTTtv. 2. § 9. és 11. pontjainak alkalmazása során köteles figyelemmel lenni a rendeltetésszerűség, szakszerűség és jogszerűség szempontjaira. A terület kijelölése összetett szakmai kérdés, amihez speciális ismeretekkel csak a honvédelmi miniszter rendelkezik.  Javaslata pedig nem döntés, hanem puszta adatszolgáltatási kötelezettség, amelyet a döntéshozók (az Országgyűlés és a megyei önkormányzat) figyelembe vesznek. Nem sérti ezért a jogbiztonságot, hogy az adatszolgáltatás, és a döntés így tartalmi követelmények nélkül, a törvényben meghatározott cél alapján, a honvédelmi miniszter diszkréciója. A jogorvoslathoz való jog pedig azért nem sérül, mert a döntés nem hatósági határozattal, hanem az érintett szervek bevonásával, az általuk védett érdekek figyelembevételével történik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint diszkrimináció csak természetes személyek között képzelhető el, az önkormányzatok által elrendelt változtatási és telekalakítási tilalom alóli kivételek meghatározása a hátrányos megkülönböztetés tilalmával nem hozható összefüggésbe, és nem talált összefüggést az egészséges környezethez való joggal sem. A helyi önrendelkezési jog sérelmét azért nem állapította meg az Alkotmánybíróság, mert a törvényalkotó által hozott döntés elvonta az önkormányzat hatáskörét, így az nem tartozik a helyi társadalmi viszonyok körébe.
Az Alkotmánybíróság szerint Telkibánya kijelölése nem sérti a jogbiztonságot, mert a norma hatása kiszámítható, előre nem látható helyzetet nem teremt. A település kijelölése csak azt jelenti, hogy a katonai célt szolgáló objektum az adott település területén található, ez pedig összhangban van a honvédelmi érdekekkel.
Az Alkotmánybíróság szerint a társadalomnak a katonai-honvédelmi biztonságához kiemelkedően fontos (köz)érdeke fűződik, ezért az azonnali végrehajthatóság kimondásának lehetősége, ellensúlyozva a határozat végrehajtásának a fellebbezést elbíráló szerv általi felfüggesztésének lehetőségével, nem sérti a jogorvoslathoz való jogot.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte amiatt, hogy az Országgyűlés nem tett eleget az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában szereplő azon előírásnak, amely szerint az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét, mert a költségvetési törvény részeként közzétett költségvetési mérleg, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény az indítványozó szerint nem felel meg a teljesség, részletesség, valódiság, egységesség, áttekinthetőség, világosság, következetesség, folytonosság, a bruttó elszámolás, az időbeli elhatárolás, a nyilvánosság és a formával szemben a tartalom elsődlegességét kimondó elveknek, amelyek az államháztartási mérleg fogalmának immanens eleme.

Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a mérleg tartalmára, a költségvetés keretében megtett bizonyos intézkedések és pénzügyi műveletek elszámolására, illetve mérlegbeli feltüntetésének módjára, a számviteli alapelvek érvényesülésének módjára vonatkozó fenntartások nem alkotmányossági kérdések, ezért a jogalkotót alkotmányellenességet eredményező mulasztás nem terheli.

(A 908/E/2009. AB határozat teljes szövege)

a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet
 

Az indítványozó szerint a jogi szolgáltatás díjának viseléséről rendelkező szabályozás alkotmányellenes, mert olyan jövedelemhatárokat állapít meg a költségmentesség, azaz a költségek állam által történő viselésének feltételeként (az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét: kevesebb, mint harmincezer forintot), amely nincs tekintettel a létfenntartáshoz szükséges jövedelmi és vagyoni helyzetre. Az indítványozó szerint a költségmentességgel járó pártfogó ügyvéd igénybevételének lehetősége ezáltal beszűkül, ami a jogállamiság, a bírósághoz fordulás joga, a jogorvoslathoz való jog, a diszkrimináció tilalma, illetve az Alkotmány alapjogok tiszteletben tartásának és védelmének állami kötelezettségét megfogalmazó passzusának a sérelmével jár.   
 

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület szerint a költségmentességhez szükséges jövedelemhatár mint mérték, csak szélsőséges esetben vethetne fel alkotmányossági problémát. Ezen belül a jogalkotó szabadságába tartozik a költségmenetesség szabályozása. A jogalkotó jelen esetben az Alkotmánybíróság szerint kellő körültekintéssel járt el. Nem sértik ugyanis a jogorvoslathoz és a bírósághoz fordulás jogát a vizsgált szabályok, mert – bizonyos esetben például a havi átlagkereset figyelembevételével – a jogalkotó egyéb körülményeket is meghatározott, illetve megfelelő keretek között mérlegelési lehetőséget biztosított az eljáró bíróságnak a költségmentesség megítélésére akkor is, ha a fél jövedelme meghaladja a nyugdíjminimumot. Önmagában a jogállamiság és az indítványozó által felvetett költségmentesség-engedélyezési szabályok között érdemi összefüggés nem állapítható meg, és mivel alapjogsérelem nem volt megállapítható, értelemszerűen nem kerül szembe a szabályozás az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével sem. A diszkrimináció-tilalom sérelmét pedig az indítványozó a jogorvoslat (bírói út) igénybevételéhez kapcsolódva fogalmazta meg, s mivel az Alkotmánybíróság e jogokkal való ellentétet nem állapított meg, az alapjogok közötti alkotmányellenes különbségtétel sem merülhet föl a testület szerint.

A határozat teljes szövege (1194/B/2010.)

a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú mellékletének 11. ea) és eb) pontja,
a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszeréről szóló 239/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés d) pontja

Az indítványozók szerint a vitatott szabályok sértik az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét, mivel egyrészt önkényesen, alkotmányos indok nélkül tesznek különbséget az önkormányzatok, továbbá az önkormányzatok és a nem állami fenntartók között. Azt is jelezték, hogy a költségvetési törvénynek az a szabálya, mely szerint az új belépők a költségvetési hozzájárulás 50 %-ára tarthatnak csak igényt, sérti az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szabályozott szociális biztonsághoz való jogot, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét.

Az Alkotmánybíróság az indítványt hasonlóan több korábbi, hasonló tárgyú határozatához, a korlátozott hatáskörére tekintettel visszautasította.
[Végzésében kiemelte, hogy 2010. november 20-a óta az Alkotmány és az alkotmánybíróságról szóló törvény - módosított - rendelkezései értelmében a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot. Ezeket az új hatásköri szabályokat a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Mivel az indítványozók a központi költségvetést érintő törvénynek a hátrányos megkülönböztetés, a jogállamiság elvének, valamint a szociális biztonsághoz való jog sérelme miatti alkotmányellenességének megállapítását kérték, s az indítványukban nem hivatkozott az Alkotmányban meghatározott alapjogok sérelmére, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy korlátozott felülvizsgálati jogköre miatt az indítvány elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel.]

A felülvizsgálni kívánt végrehajtási kormányrendelettel kapcsolatban kiemelte, hogy annak szabályai egyetlen naptári évre, 2007-re voltak irányadók. A 2008-as évre a Kormány ugyanabban a szabályozási tárgykörben új rendeletet fogadott el. Így a felülvizsgálni kívánt rendelet a 2007. naptári év végével végrehajtottá, s így az indítvány okafogyottá vált, ezért az eljárást e jogszabály felülvizsgálata tekintetében megszüntette.

A határozat teljes szövege (225/B/2007.)

a gazdasági társaságokról szóló 2006. év IV. törvény 110. § (1) bekezdése (1688/B/2010. ügyszám)

Az indítványozó a gazdasági társaságokról szóló törvénynek azt a rendelkezését támadta, mely szerint ha a betéti társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a betéti társaság az utolsó kiválástól számított hat hónap elteltével megszűnik, kivéve ha ez idő alatt a társasági szerződés módosításával a társaság betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működésének törvényes feltételeit megteremti, és azt, még e határidőn belül cégbíróságnak bejelentik. Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy a változást a cégbíróságnak hat hónapon belül kell bejelenteni, arra vezet, hogy ténylegesen hat hónapnál rövidebb idő áll rendelkezésre a létesítő okirat módosítására. Az indítványozó szerint ez az Alkotmánynak az ember alapvető és sérthetetlen jogainak elismeréséről [8. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való jogról [57. § (1) bekezdés], valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jogról [61. § (1) bekezdés] szóló rendelkezéseibe ütközik.

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy semmiféle összefüggés nincs az indítványozó által megjelölt rendelkezés és probléma, valamint a felhívott alkotmányi rendelkezések között.

(a határozat szövege)

a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 120. § (19) bekezdése

Az indítványozók a normatíva igénylésére nyitva álló rövid határidő alkotmányosságát vitatták. Az egyik indítványozó álláspontja szerint a felkészülési idő hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét. A másik indítványozó álláspontja szerint a vitatott szabályozás – mivel a normatíva igénylésére nyitva álló határidő a szociális biztonság érdekében az önkormányzatok számára előírt kötelező feladatok ellátását szolgáló, tervezett fejlesztések megvalósítását lehetetleníti el – sérti az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz való jogot, s az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította. Végzésében kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Eszerint „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.” Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXX. törvényt, amely hasonló hatásköri szabályt tartalmazott. A módosító törvény egyidejűleg azt is kimondta, hogy az új hatásköri szabályokat a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Mivel az indítványozó egyértelműen megállapíthatóan az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti tárgykört – a központi költségvetést – érintő törvénynek a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének, valamint a szociális biztonsághoz való jog sérelme miatti alkotmányellenességének megállapítását kérte, s az indítványban nem hivatkozott az Alkotmányban meghatározott alapjogok sérelmére, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy korlátozott felülvizsgálati jogköre miatt az indítvány elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel. 

A határozat teljes szövege (342/B/2005.)

a Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú végzésének és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 74. § (1) bekezdés c) pontja szövegében a „kirendelt” szó alkotmányellenessége

irányuló alkotmányjogi panasztAz alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó - egy őt felmető ítélettel összefüggésben - a pótmagánvádlónak a panaszost képviselő védő díja és kiadásai megtérítését elutasító bírósági határozatot, illetve a büntetőeljárási törvénynek azt a rendelkezését támadta, amely szerint csak a kirendelt védő díja és kiadásai képezik a bűnügyi költség részét. Az indítvány az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére, a jogegyenlőség megsértésére alapult. 

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, mivel a panaszos indítványának elutasítása, ezzel az előlegezett költségek általa történő viselése nem a támadott rendelkezésen, hanem a büntetőeljárási törvény két másik szabályán alapult. Abból, hogy ennek a költségnek a viselését bűnügyi költségként kell-e viselnie valakinek, nem következik a kötelezett személye. Erre tekintettel a támadott rendelkezés és a jogegyenlőség között nincs alkotmányosan értékelhető összefüggés, a kapcsolódó rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálatát pedig a testület indítvány hiányában nem végezte el.

Azzal tehát, hogy a) az alkotmányjogi panaszból kimaradt két (logikailag amúgy a támadottal szoros egységet képező) rendelkezés felhívása, b) utólagos normakotrollal nem támadták a rendelekzést, c) az AB pedig nem élt a vizsgálati kör kiterjesztését lehetővé tevő értelmezési vagy eljárási intézkedéssel, az érdemi vizsgálat elmaradt.   

A 458/D/2008. határozat teljes szövege.

Az indítványozók 2004-ben kérték a magánnyugdíjról és  magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (2)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. 

Azt kifogásolták, hogy a törvény 2002. december 31-ig tették csak lehetővé a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést. Álláspontjuk szerint így nem valósul meg az Alkotmány 70/E. § (1)-(2) bekezdéseiben deklarált szociális biztonsághoz való jog, valamint a támadott rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/C. §-ával, amely biztosítja a jogot a gazdasági és társadalmi érdekek védelme céljából szervezet alapításához, illetve az ahhoz való csatlakozáshoz.

Az Országgyűlés 2007. július 1-jével hatályon kívül helyezte a vonatkozó rendelkezést, arra tekintettel, hogy az hatályosult, végrehajtottá vált.

Az Alkotmánybíróság 2011. szeptember 19-20-i ülésén megszüntette az eljárást, arra tekintettel, hogy a támadott rendelkezés hatálytalan.

Senki nem vizsgálta tehát a szabályozás alkotmányosságát, vagy azt, hogy van-e orvosolandó jogsérelem. Négy évbe telt azt is felismerni, hogy a szabályozás hatálytalan, és ezért érdemi vizsgálat nélkül megszüntethető az eljárás.

(A 490/B/2004. AB határozat teljes szövege)

The petitioner challenged several provisions of the act on the healthcare data permitting the registration of healthcare data without the clear and prior consent of the patient, claiming that these provisions are in breach of privacy rights.

The Constitutional Court rejected most of the petitions based on systematic interpretation of the challenged act and the general data protection act, and concluded that the restrictions to privacy are justified and adequately safeguarded in the cases concerned.

However, the Court found unconstitutional - and against the right to the confidentiality of personal data - the provision that generally refers to the possibility of the transfer and joint management of healthcare and personal identity data on the grounds of 21 different reasons even if the case is not connected with the function of the healthcare and health insurance system. The Court found out that some of the reasons concerned are justifiable, but others - most notably the use of the data for "administrative procedure", "procedure for the enforcement of offences", "public prosecutor's procedure" and "court procedure" - are generally not, tough in some cases they still can be constitutional. Therefore the Constitutional Court used the tool of stating a constitutional requirement for the implementation of the given paragraphs to ensure that their application is restricted to reasons directly connected with the function of the healthcare and health insurance system.

az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 4. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése, valamint 11. §-a, 12. §-a, 20. §-a, 21. §-a, 27. §-a, 30. §-a és 32. §-a

a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet 10-14/H. §-a, a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény 3. számú melléklet 18. pont b) alpontja, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló a 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú melléklet 16.2.2. pontja, 3. számú melléklet Kiegészítő szabályok 10. pont f) és p) alpontja, a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény 3. számú melléklet 16.5.2. pontja, 5. számú melléklet 22. pontja, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 79-82. §-a

Az indítványok egy része a költségvetési törvény alapfokú művészetoktatáshoz kapcsolódó támogatásokról szóló rendelkezéseit támadta, elsősorban a tanszabadság, a jogegyenlőség és a jogbiztonság sérelmére hivatkozva. Az indítványok másik része a támogatás egy részének feltételét képező minősítési eljárásokat, az azokra vonatkozó szabályokat támadta, szintén a tanszabadság, a diszkriminációtilalom, valamint a felkészülési idő megsértését állítva. Más indítványok a rendeleti szabályozást a törvényi felhatalmazás hiányára alapozva kérték megsemmisíteni. Egy indítványozó azt a rendeleti szabályt tartotta a személyes adatok védelmének a követeményébe ütközőnek, amely előírta a pedagógusok - személyes adatokat tartalmazó - jegyzékének továbbítását.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs hatásköre a költségvetési törvények rendelkezéseit felülvizsgálni, valamint, hogy a minősítési eljárás - akár év közben megváltoztatott - szabályai önmagukban nem rónak terheket a fenntartókra, azoknak költségvetési hatásaik önmagukban nincsenek, kizárólag a költségvetési törvényekkel együttesen értelmezve. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs hatásköre maguknak a minősítési eljárásoknak a felülvizsgálatára sem. Erre tekintettel az indítványok ezen részeit visszautasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelet rendelkezései - felhatalmazás hiányában - megalkotásukat követően alkotmányellenesek voltak, ugyanakkor a felhatalmazás utólagos megteremtésével az alkotmányellenes helyzet megszűnt.

A pedagógusok névjegyzékének továbbításával összefüggésben a testület rámutatott, hogy bár az adatkezelésnek nincs törvényi alapja, és maga a rendelet sem írja elő az adatkezelési hozzájárulás megszerzését, azonban a személyes adatok védelméről szóló törvénnyel összhangban értelmezhető és értelmezendő a kifogásolt rendelkezés. Azaz a fenntartó köteles az adattovábbítást megelőzően kérni a pedagógusok hozzájárulását az adattovábbításhoz. Amennyiben pedig a pedagógusok a hozzájárulást megtagadják, annyiban természetesen ezen adatok nem is továbbíthatóak. Ezért az OM rendelet rendelkezéseinek megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

(a határozat teljes szövege)

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja

Az indítványozó az elektronikus okiratként szolgáltatott nem hiteles tulajdonilap-másolat kisajátítási eljárásban fennálló tárgyi díjmentességét támadta. Az Alkotmánybíróság érdemben az indítványnak csak a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó elemét vizsgálta. Az indítványozó szerint ugyanis diszkriminatív, hogy az elsősorban piaci érdekeket szolgáló kisajátítási eljárásban alapvetően különböző helyzetben lévő kisajátítást kérők számára biztosítja a díjmentességet, függetlenül attól, hogy ennek van-e ésszerű indoka.

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület először hatáskörének kereteit vizsgálta: ennek során megállapította, hogy a nem hiteles tulajdonilap-másolatért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj nem illeték, nem állami bevétel, ezért nem tartozik azon pénzügyi tárgyú rendelkezések közé, melyekben az Alkotmánybíróság hatásköre csak egyes alapjogokra korlátozott [Alkotmány 32/A. § (2) bekezdés].

Az Alkotmánybíróság a rendelkezést ugyanakkor érdemben nem találta diszkriminatívnak, hiszen a szabályozás nem különböző helyzetű személyeket vont azonos szabályozási körbe, hanem azonos eljárásokat.

(a határozat teljes szövege)

Many petitioners – law professors, attorneys and political parties among them – requested the Constitutional Court to review the Constitution as amended by the Act No. 119/2010. on the Amendment to the Constitution, as well as the amended rules in the Act No. 31/1989. on the Constitutional Court of the Republic of Hungary and the Amendment itself. The amended articles of the Constitution includes the restriction of the right of the Constitutional Court to review legislation on the budget, dues and taxes. The restriction allows the review only on the ground of violation of the rights to life and human dignity, protection of personal data, freedom of speech and belief, rights related to Hungarian citizenship. The amended articles also allow the Parliament to introduce taxes on incomes from the public sector retroactively to five tax years.

The petitioners argue that the amendment is violating the rest of the Constitution, especially its inviolable core (rule of law, recognition of the jus cogens international law), and its quick adoption violated the formal rules of adoption making the amendment constitutionally invalid.

The Constitutional Court reviewed the adoption procedure of the amendment and determined that the procedural rules were kept. The Constitutional Court formulated some concerns over the practice of the quick and frequent amendments, but it determined that these concerns do not constitute a power to annul the amendments and rejected the petition.

a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 4. § (1) bekezdése

Az indítványozó a támadott jogszabály azon rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, amely arról rendelkezik, hogy azonos hatóanyagú, illetve terápiás hatású gyógyszerek tekintetében a társadalombiztosítási támogatás legfeljebb a – támogatási csoportonként meghatározott – ún. referencia-gyógyszerre megállapított támogatás összege lehet, és nem minden egyes gyógyszer esetében egyedileg megszabott. Az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az emberi méltóság sérelmére hivatkozott, illetve álláspontja szerint a szabályozás sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot is.

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Mivel az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az emberi méltóság sérelmére egymásra tekintettel hivatkozott, az Alkotmánybíróság ezek vélt sérelmét együttesen bírálta el. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti – alapjogokon kívüli, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával összefüggésben lévő, egyéb jogok tekintetében történő – megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben az azonos szabályozási koncepció szempontjából azok a betegek tartoznak homogén csoportba, akiknél a gyógyuláshoz azonos hatóanyagú, illetve terápiás hatású gyógyszert kell alkalmazni. Ebben a tekintetben a jogalkotó a betegek között nem tesz különbséget, a támogatás nagysága az adott csoporton belül egyforma. Önmagában az a különbözőség, hogy egyes betegek más-más okokból (pl. egy adott gyógyszer másik anyagával szembeni érzékenység okán) nem szedhetnek azonos gyógyszert, nem jelent hátrányos jogalkotói megkülönböztetést, mert egy-egy gyógyszer vagy terápia alkalmazhatósága vagy éppen alkalmazhatatlan volta nem a jogszabályi rendelkezéstől, hanem a betegek különböző személyes tulajdonságaitól függ.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szabályozás nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot sem. A testület töretlen gyakorlata szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. Szélsőséges eseteken túl ennek alkotmányos mércéje nincs, azaz mindaddig, amíg a támadott szabályozás senkit nem zár ki a támogatás igénybevételéből, illetve nem szünteti meg a gyógyszerár-támogatás rendszerét – nem beszélhetünk alkotmányellenességről.

(a határozat teljes szövege)

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 60. § (2) bekezdés utolsó mondata, a (3)-(4) bekezdése, valamint az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 468. § (8) bekezdése

Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a támadott jogszabályok teljes mértékben érthetetlenül, alkalmazhatatlan módon határozzák meg az ingatlan átruházásából származó jövedelem mértékét és megosztását, ezért a jogállamiság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] elvének részét képező jogbiztonság elvét sértik.

Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította. Végzésében kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. Az Alkotmány módosított 32/A. § (2) bekezdése szerint „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.” Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXX. törvényt, amely hasonló hatásköri szabályt tartalmazott és szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. A módosító törvény egyidejűleg azt is kimondta, hogy az új hatásköri szabályokat a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Mivel az indítványozó egyértelműen megállapíthatóan az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti központi adónemet – a személyi jövedelemadót – érintő törvényeknek a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének sérelme miatti alkotmányellenességének megállapítását kérte, s az indítványban nem hivatkozott az Alkotmányban meghatározott alapjogok sérelmére, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy korlátozott felülvizsgálati jogköre miatt az indítvány elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel. 

A határozat teljes szövege (157/B/2008. AB végzés)

az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 

Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény más adóalanyokkal szemben az Alkotmány 70/A. §-át sértő, diszkriminatív módon biztosít kedvezőbb adózási környezetet a hatálya alá tartozó munkavállalók és munkáltatók számára. Az adózási szabályban foglalt burkolt támogatás miatt a sajtó szabadsága [Alkotmány 61. § (2) bekezdés] is sérül az indítványozó szerint.

Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította. Végzésében kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. Az Alkotmány módosított 32/A. § (2) bekezdése szerint „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.” Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXX. törvényt, amely hasonló hatásköri szabályt tartalmazott és szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. A módosító törvény egyidejűleg azt is kimondta, hogy az új hatásköri szabályokat a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Mivel az indítványozó egyértelműen megállapíthatóan az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti központi adónemet – az egységes közteherviselési hozzájárulás a központi költségvetés adóbevételének tekinthető – érintő törvénynek a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a sajtószabadság megsértése miatti alkotmányellenességének megállapítását kérte, s az indítványban nem hivatkozott az Alkotmányban meghatározott alapjogok sérelmére, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy korlátozott felülvizsgálati jogköre miatt az indítvány elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel. 

A határozat teljes szövege (361/B/2008. AB végzés)

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdése és 40. § (2) bekezdése

Az indítványozó jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény (Csjt.) nem biztosítja a férfi számára azt a jogot, hogy bíróságtól kérje az apasága megállapítását, ha a gyermek családi jogállása rendezett, azaz más férfit jegyeztek be apaként a Csjt.-ben megállapított apasági vélelemből kifolyólag. Még akkor sem, ha minden kétséget kizáróan ő a gyermek vér szerinti apja. Ugyanakkor, az anyaság megállapítását akkor is lehet kérni a bíróságtól, ha a gyermek anyakönyvi kivonatában az anya be van jegyezve, azaz a gyermek családi jogállása rendezett. Az indítványozó véleménye szerint a két szabály egymáshoz viszonyítva diszkriminatív a férfiak (apák) tekintetében, és ezáltal sérti a férfiak és nők közötti egyenjogúságot.
 

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület megállapította, hogy az apaság, illetve az anyaság bírói megállapítására vonatkozó eltérő szabályozásban a jogalkotó azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy míg az anyai jogállást ténynek, addig az apai jogállást vélelemnek tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nemek közti egyenjogúságot nem lehet akként értelmezni, hogy a férfiakra és a nőkre nézve a szabályozásnak mindenben azonosnak kell lennie. Az anyaság elsőbbségét és eltérő szabályozását az anyaság alkotmányi védelmén túl alátámasztja, hogy az anyai jogállás változása az addig fennálló apai vélelmeket is érint(het)i.

(A határozat teljes szövege)