a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 4. § (1) bekezdése
Az indítványozó a támadott jogszabály azon rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, amely arról rendelkezik, hogy azonos hatóanyagú, illetve terápiás hatású gyógyszerek tekintetében a társadalombiztosítási támogatás legfeljebb a – támogatási csoportonként meghatározott – ún. referencia-gyógyszerre megállapított támogatás összege lehet, és nem minden egyes gyógyszer esetében egyedileg megszabott. Az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az emberi méltóság sérelmére hivatkozott, illetve álláspontja szerint a szabályozás sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot is.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Mivel az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az emberi méltóság sérelmére egymásra tekintettel hivatkozott, az Alkotmánybíróság ezek vélt sérelmét együttesen bírálta el. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti – alapjogokon kívüli, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával összefüggésben lévő, egyéb jogok tekintetében történő – megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben az azonos szabályozási koncepció szempontjából azok a betegek tartoznak homogén csoportba, akiknél a gyógyuláshoz azonos hatóanyagú, illetve terápiás hatású gyógyszert kell alkalmazni. Ebben a tekintetben a jogalkotó a betegek között nem tesz különbséget, a támogatás nagysága az adott csoporton belül egyforma. Önmagában az a különbözőség, hogy egyes betegek más-más okokból (pl. egy adott gyógyszer másik anyagával szembeni érzékenység okán) nem szedhetnek azonos gyógyszert, nem jelent hátrányos jogalkotói megkülönböztetést, mert egy-egy gyógyszer vagy terápia alkalmazhatósága vagy éppen alkalmazhatatlan volta nem a jogszabályi rendelkezéstől, hanem a betegek különböző személyes tulajdonságaitól függ.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szabályozás nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot sem. A testület töretlen gyakorlata szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. Szélsőséges eseteken túl ennek alkotmányos mércéje nincs, azaz mindaddig, amíg a támadott szabályozás senkit nem zár ki a támogatás igénybevételéből, illetve nem szünteti meg a gyógyszerár-támogatás rendszerét – nem beszélhetünk alkotmányellenességről.
