[a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet]
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa indítványozta, majd az alapvető jogok biztosa fenntartotta, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendeletet, mert azt az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal nem véleményeztették, ami a Kormánynak a rendelet megalkotásakor hatályos Alkotmányból eredő társadalmi szervezetekkel való együttműködési kötelezettségének (Alkotmány 36. §) megszegését jelenti. Az indítványozó hivatkozott emellett az alaptörvény környezetvédelemre vonatkozó rendelkezéseire [Alkotmány 18. § és 70/D. §, Alaptörvény XX. cikk és XXI. cikk (1) bekezdés]. Álláspontja szerint a jogalkotó azzal, hogy a korábban telepengedélyhez kötött tevékenységek végzését bejelentéskötelessé tette, megszűnt e tevékenységek tekintetében a környezet védelmét biztosító garanciarendszer, hiszen a bejelentés alapján történő nyilvántartásba vétel során az eljáró hatóság nem vizsgálja a jogszabályban rögzített környezetvédelmi követelményeknek való megfelelést. Emellett a bejelentés ellen jogorvoslatnak sincs helye. Emiatt az indítványozó szerint sérül a jogorvoslathoz való jog és a jogállamiság követelménye is. Az indítványozó továbbá kérte a fent megjelölt hiányosságok miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását is.
Az Alkotmánybíróság az indítványnak részben helyt adott és a rendeletet megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a jogalkotási eljárás részét képező jogszabály-előkészítés során olyan mértékben megszegték az eljárási követelményeket, hogy az a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeinek sérelme miatt az egész jogszabály érvénytelenségét idézte elő, amely másként nem orvosolható, mint a jogszabály megsemmisítésével.
Az Alkotmánybíróság az Országos Környezetvédelmi Tanács közhatalmi jellegét már a 30/2000. (X. 11) AB határozatában megállapította. Az Alkotmánybíróság e határozatában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek – a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában – közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek.
A testület ezt követően azt vizsgálta, hogy az egyeztetési kötelezettség elmulasztása egyúttal sértette-e a kormányrendelet megalkotásakor hatályos Alkotmány valamely rendelkezését. E körben megállapította, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény rendelkezései egyértelműen előírják a Kormány számára az Országos környezetvédelmi Tanáccsal való egyeztetést, ami a jogalkotási törvény általános egyeztetési kötelezettségéhez képest a környezetvédelmi jogalkotásra vonatkozó speciális és erősebb érvényességi követelményt jelentenek.
Az Alkotmánybíróság emellett rámutatott arra is, hogy a Kormány a rendelet megalkotása során magasabb szintű jogszabály rendelkezéseit hagyta figyelmen kívül.
Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a rendelet megsemmisítésére a hatályos Alaptörvény rendelkezései is alapot adtak volna, ha alkalmazhatóak.
A rendelet megsemmisítésére pro futuro, 2013. február 28-i hatállyal került sor. A jogalkotónak tehát két és fél hónapja maradt az új jogszabály megalkotására.
Hangsúlyozni szükséges, hogy az Alkotmánybíróság tartalmi szempontból nem vizsgálta a rendelet alkotmányosságát. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, mint nem jogosulttól származót visszautasította.
