az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja
Az indítványozó az elektronikus okiratként szolgáltatott nem hiteles tulajdonilap-másolat kisajátítási eljárásban fennálló tárgyi díjmentességét támadta. Az Alkotmánybíróság érdemben az indítványnak csak a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó elemét vizsgálta. Az indítványozó szerint ugyanis diszkriminatív, hogy az elsősorban piaci érdekeket szolgáló kisajátítási eljárásban alapvetően különböző helyzetben lévő kisajátítást kérők számára biztosítja a díjmentességet, függetlenül attól, hogy ennek van-e ésszerű indoka.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület először hatáskörének kereteit vizsgálta: ennek során megállapította, hogy a nem hiteles tulajdonilap-másolatért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj nem illeték, nem állami bevétel, ezért nem tartozik azon pénzügyi tárgyú rendelkezések közé, melyekben az Alkotmánybíróság hatásköre csak egyes alapjogokra korlátozott [Alkotmány 32/A. § (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság a rendelkezést ugyanakkor érdemben nem találta diszkriminatívnak, hiszen a szabályozás nem különböző helyzetű személyeket vont azonos szabályozási körbe, hanem azonos eljárásokat.
