Lex Hungarorum

3419/2012. (2013. I. 4.) AB végzés - az indítványozó a Debreceni Ítélőtábla bírósági jogkörben okozott kár megállapítása iránti ügyben hozott jogerős, keresetet elutasító döntése ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Álláspontja szerint önmagában annak a ténynek, hogy az első- és másodfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéleteit később a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, meg kellett volna alapoznia a bíróságok polgári kárfelelősségét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ennek a polgári jogi felelősségnek az alapja a töretlen bírói gyakorlat szerint csak kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés lehet, amelyre az indítványozó indítványában nem hivatkozott. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozatának meghozatala utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet a kártérítési felelősség megállapítására, az ilyen bírói tévedések nem tesznek egy eljárást tisztességtelenné, s ezzel alaptörvény-ellenessé.

3303/2012. (2013. I. 4.) AB végzés - az indítványozók úgy vélték, hogy a kirívóan magas perköltséget megállapító fővárosi bírósági (fővárosi törvényszéki), ítélőtáblai és kúriai ítéletek a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezhetik, ami jelen esetben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek tekinthető. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint annak a megítélése – a végzésben pontosan meg nem határozott szélső esetek körét kivéve – nem alkotmányossági kérdés, hogy a bíróságok mérséklési jogosultságuk gyakorlásának eredményeként megállapított perköltség-összeg nem eltúlzott-e. Annak ugyanis nincs alkotmányossági mércéje, hogy az így előálló fizetési kötelezettség a peres felekre milyen mértékű terhet ró. Az AB ezzel összefüggésben kiemelte, hogy nincs hatásköre azonban a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat tartalmi kritikájára.

3355/2012. (2013. I. 4.) AB végzés - az indítványozó a Kúria közigazgatási (adóügyi) ítélete ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt, s jelezte, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (2) bek. alaptörvény-ellenességének megállapítása is szükséges lehet. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz formai szempontú vizsgálata alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, az ugyanis tartalma alapján az Itv. módosított 26. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányult. Ebből következően az indítvány indokolása a sérelmezett bírósági döntés (az ebben foglalt jogértelmezés/jogalkalmazás) alaptörvény-ellenességét nem támasztja alá. A panaszos pedig nem terjesztett elő az alkotmánybírságról szóló törvény követelményeinek megfelelő, határozott kérelmet az Itv. hivatkozott rendelkezésének a megsemmisítésére, és alkalmazásának az egyedi ügyében történő kizárására. Az AB azt is jelezte, hogy a jogi személy indítványozó az Alaptörvény alapján nem rendelkezik emberi méltósághoz való joggal, az ugyanis csak az embert, mint természetes személyt illeti meg.