a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdés második mondatában szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulat
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések, amelyek a lakásbérleti díj megfizetésére való felszólítás és a megfizetés hiányában a felmondás határidejét szabályozzák, sértik a jogbiztonságot, mert eltérnek a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV.19.) Korm. rendelet munkanapokban megállapított határidő-számítási rendszertől, és nem védik sem a bérbeadó, sem a bérlő jogait kellő módon, sértik továbbá a tulajdonhoz való jogot, mert a rendelkezési jogot korlátozzák.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a jogbiztonság nem sérül, mert a bérleti jogviszony felmondását tartalmazó nyilatkozat nem hivatalos irat, így nem terjed ki rá a kormányrendelet hatálya, fogalmilag nem merülhet fel inkoherencia a két jogszabály között. Az Alkotmánybíróság a bírói joggyakorlat megvizsgálása alapján megállapította továbbá, hogy a szabályok egyáltalán nem akadályozzák sem a bérlőt, sem a bérbeadót jogaik érvényesítésében, nyilatkozataik megtételében, tartalmuk világos és egységesen érvényesülnek. Az Alkotmánybíróság szerint a bérbeadó és a bérlő jogai hasonló alkotmányos tulajdonvédelmet élveznek, és a jogalkotó kellő egyensúlyt teremtett azzal a szabályozással, ami azonos határidőt biztosít a bérlő számára a fizetésre majd ezt követően a bérbeadónak a felmondásra.
