a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdése
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló törvény azon rendelkezését támadta, mely szerint a végrehajtási eljárás során befolyt összegből elsődlegesen a végrehajtási költségeket kell kiegyenlítani. Az indítványozó álláspontja szerint sérti az arányosság, és ezen keresztül a jogállami jogbiztonság követelményét, hiszen, ha az adósnak viszonylag kevés végrehajtható vagyontárgya van, a végrehajtás költségei elviszik a behajtott, valamint a végrehajtást kérő által megelőlegezett összeget, emellett pedig a végrehajtó által elvégzett munkával, és annak eredményével sincs arányban. Az indítványozó szerint ugyanezen rendelkezés ellentétes az Alkotmánynak a belső jog és a nemzetközi jog összhangját biztosító rendelkezésével is, hiszen az az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződésnek az arányosságra, mint a jogrend egészét átható alapelvre vonatkozó rendelkezéseivel.
Az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra alapozott indítványt elutasította; álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló törvény támadott rendelkezése világos és egyértelmű normatartalmat hordoz; nem teszi kiszámíthatatlanná vagy előre nem láthatóvá a végrehajtási eljárás költségeinek a végrehajtás során befolyt összegből való elszámolására vonatkozó szabályozását. Az indítványozó által kifejtett érvek döntően olyan, a végrehajtási eljárás hatékonyságára, a végrehajtást kérő általi költségelőlegzés és költségviselés megtérülési kockázatára, arányosságára, a kifogásolt szabályozás „igazságosságára” vonatkoznak, amit az Alkotmánybíróság — irányadó gyakorlatának megfelelően — nem vizsgál.
Az Alkotmánybíróság visszautasította a közösségi jogra alapított érvelést, tekintettel arra, hogy nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot, és arra sem, hogy ellentétes-e valamely, az Európai Bíróság joggyakorlatában alkalmazott jogelvvel.
(a 69/B/2006. AB határozat szövege)
