az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Ar.) 29. § (1)-(3) bekezdése
Az indítványozó Országos Kereskedelmi Szövetség szerint az agrárpiaci rendtartás a támadott rendelkezésével az állam durván beavatkozik a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági termékeket felvásárló vállalkozások szerződéses viszonyaiba, utóbbiakat a 30 napos fizetési határidő, illetve annak elmulasztása esetén azonnali beszedési megbízás kötelező kikötésével hátrányos helyzetbe hozva, ami sérti a gazdasági versenyt illetve a vállalkozás szabadságát.
Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmánysértés megállapításához az kell, hogy a szerződési szabadsággal (mint absztrakt joggal) szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságot megvalósító, magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósuljon, a konkrét ügyben azonban a fizetési határidő jogszabályi megállapítása nem jelenti a szerződési szabadság alkotmányellenes korlátozását, hiszen a 30 napos határidő nem tekinthető olyan rövid határidőnek, ami a fizetést lehetetlenné tenné.
Az indítványozó álláspontja szerint sérti a jogbiztonságot egyrészről az, hogy a jogalkotó nem biztosított kellő időt a felkészülésre, a törvény ugyanis a kihirdetést követő 8. napon lépett hatályba, másrészről pedig az, hogy a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a támadott szabályozás a már megkötött szerződésekre is vonatkozik-e, vagy csak a hatályba lépést követően kötöttekre kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az átmeneti rendelkezés hiánya nem okozott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert a jogalkotásról szóló törvény alapján külön rendelkezés hiányában a törvényi rendelkezések csak a hatályba lépését követően kötött szerződésekre alkalmazandók. Azáltal továbbá, hogy hogy a szabály csak a törvény hatályba lépése után megkötött szerződésekre volt alkalmazandó, a jogalkotó elegendő felkészülési időt hagyott arra, hogy az Ar. hatálybalépéséig az érintettek alkalmazkodni tudjanak a megváltozott jogszabályi környezethez, és szerződéskötéseik során figyelembe vegyék az új, kötelező tartalmi elemeket.
Az indítványozó sérelmezte, hogy az Ar. 29. § (1) bekezdése kivételként kezeli a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: régi Jöt.) 3. § (2) bekezdés b)-c), f)-g) pontjaiban írt árukat forgalmazókat, így indokolatlan hátrányba hozza őket azokkal szemben, akik nem (vagy nem kizárólag) ilyen árukat forgalmaznak.
Az Alkotmánybíróság az indokolatlan különbségtételre vonatkozó szabályt - bár erre a határozat nem utal, talán a diszkrimináció tilalmát kimondó alkotmányi rendelkezés felhívása hiányában - nem tekintette önálló kérelemnek, mert a jogbiztonsággal való érdemi összefüggését nem találta.
Az indítványozó szerint az Ar. 29. § (1) bekezdése a jogbiztonságot sértő módon állapítja meg a számla megfizetésére nyitva álló határidőt is, hiszen azáltal, hogy a számla átadására 20 napos határidőt szab, gyakorlatilag azt teszi lehetővé, hogy a számla kibocsátója egyoldalúan 10 naposra csökkentse az egyébként 30 napos fizetési határidőt.
Az Alkotmánybíróság a számla átadására nyitva álló határidő és a jogbiztonság elve között az Alkotmánybíróság ugyancsak nem talált érdemi alkotmányossági összefüggést.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elutasította.
