a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 206. § (1), (3)—(5) bekezdése, valamint a 206/A. § (3) és (6) bekezdése
A Fővárosi Törvényszék bírája szerint az Alaptörvény jogállamiságra vonatkozó B) cikk (1) bekezdését, hogy a támadott rendelkezések mind a titkos információgyűjtés, mind a titkos adatszerzés eredményének felhasználását korlátlanul lehetővé teszik bármely elkövetővel szemben.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Korábbi gyakorlatát alapul véve megállapította, hogy a szabályozás törvényességi és időbeli korlátokat emel a felhasználás elé, a bírói engedélyeztetés előírásával, illetve azzal, hogy a titkos információszerzés kevésbé szigorú szabályai szerint folytatott eljárás eredménye csak akkor használható fel a konkrét büntetőeljárásban, ha annak feltételei a titkos adatszerzés szigorúbb feltételeivel is kompatibilisek, az összemérés pedig közvetlen bírói kontroll alatt áll. A felhasználás feltételei tárgyi és személyi körben is tágíthatók, de nem korlátozás nélkül. Pontosan, követhető módon, jogszabályi alapokon meghatározzák és egyben korlátok közé szorítják, hogy a titkos információgyűjtés eredménye milyen esetben, kivel szemben használható fel. A felhasználás szabályai szűkítő jellegűek és kiküszöbölik a parttalan értelmezésnek és alkalmazásnak a lehetőségét. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogbiztonság követelménye ebben az esetben sem értelmezhető úgy, hogy az a bűncselekményeknek és a bűncselekmények elkövetőnek a „titokban” maradásához, a felelősségre vonás elmaradásához való biztonságot jelenti.
Az Alkotmánybíróság formai hiányosságok miatt visszautasította az indítvány azon részét, amely a rendelkezéseknek a védelemhez való jogra és a bíróság előtti egyenlőségre tekintettel való megsemmisítését indítványozta.
III/1174/2012.
