Kedves Olvasóink!
Úgy ítéljük meg, hogy az Alkotmánybíróság honlapjának új keresőjével, amely az ügy tárgyát minden esetben feltünteti, valamint a röviden indokolt visszautasítások rendszerével, a visszautasítások túlnyomó többségét nem érdemes ezen a blogon megjelentetni. Úgyhogy a jövőben a visszautasító végzésekből csak néhány fontos, érdekes mondatot közlünk. Az AB-gyakorlat formálásában irányadó visszautasításokat a korábbi gyakorlatunknak megfelelően érdemben feldolgozva közöljük.
Ennek alapján lássuk a visszautasításokat a 3014/2013-3040/2013 AB végzés intervallumban.
3014/2013. (I.28). AB végzés - "Az Alaptörvény sem a sértett, sem más harmadik személy számára nem biztosít alanyi jogot a bűncselekmény elkövetőjének megbüntetésére. Mindezek alapján a Btk. 233. § (1) bekezdésében foglalt hamis vád bűntette miatt indult büntetőeljárásban a pótmagánvádlói fellépést kizáró bírói döntés az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt, az alapjogok tekintetében történő hátrányos megkülönböztetés kételyét nem veti fel. Ilyen okból a pótmagánvád jogintézménye és a hátrányos megkülönböztetés alaptörvényi tilalmát megfogalmazó szabály közötti összefüggés nem értékelhető olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként sem, amely érdemi alkotmánybírósági eljárást indokolna."
3021/2013. (I. 28.) AB végzés - "Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – ellentétben az indítványozó érvelésével – nincs helye az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet például azért utasítja el, mert a hiánypótlás (a konkrét esetben a jogi képviselő meghatalmazásának csatolása - a szerk) vagy kiegészítés kétségkívül elmaradt."
3036/2013. (II. 12.) AB végzés - "Az Alkotmánybíróság a 10/2007. (III. 7.) AB határozatában megállapította, hogy “[a]z előzetes letartóztatásról szóló, a személyes szabadság elvonásával járó bírói döntés a terhelt szempontjából az eljárás során hozható legsúlyosabb »közbenső« határozat.” (ABH 2007, 211, 221.) A jelen ügyben támadott, az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról rendelkező végzést helybenhagyó döntés tehát nem az adott büntető ügyet érdemben lezáró végső döntés, ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt követelménynek."
