a büntetőeljárásról szóló, 1998. évi XIX. törvény 268. § (1) bekezdésének első mondata „[a] bíróság hivatalból” szövegrésze, a 268.§ (1) bekezdésének második mondata „[a]z ügyész megkeresése a vádirat hiányosságainak pótlására” szövegrésze, valamint a 305. § (1) bekezdésének „hivatalból (…) további bizonyítás felvételét, illetőleg bizonyíték megszerzését rendelheti el” szövegrésze, konkrét (bírói) normakontroll
Az indítványozó, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő büntetőügy felfüggesztésével kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését, mivel a független és pártatlan bírósági eljárás, illetőleg a védelemhez való jog alkotmányos elvével ellentétesnek találta, hogy az eljáró bíró hivatalból intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak, és ennek érdekében, valamint a vádirat hiányosságainak pótlása okán megkeresheti az ügyészt. Ezzel álláspontja szerint a bíró a vád terrénumába lép, a vádhatóság segítőjévé válik. Érvelését kiterjesztve minden, az eljáró bíró által hivatalból elrendelt bizonyítási eljárásról azt állítja, hogy azokkal a funkciómegosztás elvét sértve a bíró ügyészi szerepbe lép.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény alapján is alkalmazhatónak tekinti azt a korábbi gyakorlatát, amely szerint a tisztességes eljárás követelményével, azon belül is a pártatlan bírósághoz való joggal ellentétes az olyan szabályozás, amely a vádképviselet részét képező valamely funkció betöltését a bíró számára kötelezővé tesz, így ítélkezésen kívüli feladat ellátását lehetővé téve számára. Álláspontja szerint azonban az ügyésznek a vádirat hiányosságainak pótlására vonatkozó szabály sem e követelményt, sem a fegyveregyenlőség elvét nem sérti, mivel ezekben az esetekben egy törvényes (tehát a büntetőjogi felelősség megállapítására alkalmas), de kellékhiányos vád pontosítására kerül sor, aminek megtörténte nem korlátozza a védelem jogait, hanem megtörténte az eljárás eredményessége mellett éppen a védelem megfelelő felkészülését segíti. Az a szabályozás, amely szerint az eljáró bírónak lehetősége van bizonyíték hivatalból történő beszerzésére, azért nem ellentétes a fegyveregyenlőség és a funkciómegosztás alkotmányból levezethető elvével, mert arra egyrészt csak a tényállás teljesebb tisztázásához szükséges mértékben van mód, másrészt az mindkét fél számára eséllyel hozhat kedvező fordulatot. Így ez a támadott rendelkezés is semleges, hiszen magában hordozza mindkét fél számára az eljárás kedvezőbb alakulásának lehetőségét, ráadásul a védelem által elmulasztott bizonyítás bírói pótlására is módot ad a terhelt érdekében. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozói álláspontból az inkvizitórius rendszerhez közelebb álló kontinentális jellegű magyar büntető igazságszolgáltatási rendszer teljes elutasítása, így többek közt a bíró általi tanúkikérdezés lehetőségének kizárása is következne.
III/2045-6/2012. http://mkab.hu/download.php?h=212
