a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216. § (1) bekezdése
Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy a műemlékrongálást a bírói gyakorlat kerettényállásként értelmezi, és a passzív magatartással történő elkövetést is bűncselekménynek minősíti, sérti az Alaptörvénynek a jogállamiság klauzuláját tartalmazó B) cikk (1) bekezdését és a nullum crimen sine lege elvét tartalmazó XXVIII. cikk (4) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt, mert a konkrét ügyben nincs a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. Álláspontja szerint az indítvány az Alkotmánybíróságtól "szuperfelülvizsgálatot" kért, indoklásában pedig alkotmányjogi érvelés helyett a bírói döntés kritikai érvelését adta. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre sem a büntető anyagi jogot érintő, dogmatikai kérdések eldöntését célzó felülvizsgálatra, sem egy adott bűncselekmény kapcsán az elkövetési magatartások lehetséges körének megállapítására. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára utalva megállapította, hogy a kerettényállás alkotmányos jogtechnikai megoldás.
A határozathoz Pokol Béla különvéleményt fűzött, amelyhez Paczolay Péter csatlakozott. Álláspontjuk szerint az aktív magatartással elkövethető bűncselekményt a bírói gyakorlat terjesztette ki a tényállásban nyilvánvalóan nem szereplő passzív magatartású cselekményekre, márpedig ez a nullum crimen sine lege elvét sérti. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a törvényt konkretizáló bírói gyakorlat túlléphet-e a már megadott bűncselekményi kör keretein, ezért az Alkotmánybíróságnak be kellett volna fogadnia a panaszt, meg kellett volna semmisítenie a bírói döntést és alkotmányos követelményeket kellett volna megállapítania.
