a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 171. § (5f) bekezdése
a távhőszolgáltatónak értékesített távhő árának, valamint a lakossági felhasználónak és a külön kezelt intézménynek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 50/2011. (IX. 30.) NFM rendelet 5. §-a, 6. § (1) és (3) bekezdése, valamint az 1. számú melléklete (a továbbiakban: R.)
az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. § (2) bekezdés h) pontja (a továbbiakban: Ártv.)
I. Az indítványozók szerint alaptörvény-ellenes, hogy a villamos energiáról szóló törvény a földgázüzemű hőerőművek villamosenergia termelésének ösztönzésére kötelező átvételi rendszert hozott létre, amely alapján egyedi hatósági határozat 2015. december 31-ig lehetővé tette, hogy a villamos energiát a piaci árnál magasabb áron értékesíthessék. A Ve. 171. § (5f) bekezdése alapján a jogerős közigazgatási határozatok 2011. július 1-i hatályukat vesztették, az értékesítési jogosultságok megszűntek. Az indítványozók szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés szerinti jogbiztonság és bizalomvédelem sérült azáltal, hogy a jogalkotó a jogszerűen szerzett jogokat elvonta.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogbiztonság sérelmére – ezen belül a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára – alapított alkotmányjogi panasz befogadásának a jelen ügyben nincs akadálya.
Az Alkotmánybíróság a KÁT-rendszerrel kapcsolatban nem csak a támadott rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta, hanem a komplex jogviszony-halmazt értékelte alkotmányossági szempontból. Ennek során a szabályozással érintett felek (a villamosenergia vásárlója és eladója) közötti szerződéseket is bevonva a vizsgálódásba, megállapította, hogy a bizalomvédelem megsértésére való hivatkozás vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a szabályozás megalkotásakor irányadó feltételek jelentős megváltozására. Elvi jelleggel állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy az állam beavatkozása általában a piaci viszonyokba a világgazdasági, globális pénzügyi, nemzetgazdasági, államadóssági, költségvetési egyensúlyi, lakossági teherviselési szempontok miatt kivételesen lehet indokolt, az alkotmányossági vizsgálat tárgya a beavatkozás mértéke lehet, az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság szélső esetben állapíthatja meg.
A konkrét ügyre vonatkozóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás utólagos hatásvizsgálata azt igazolta, hogy a szabályozáspolitikai célok nem megfelelően teljesültek, valamint tudomásul vette azt is, hogy a 2008-2009-es globális gazdasági-pénzügyi válság (melynek hatásai a mai napig érzékelhetőek) és ezzel párhuzamosan a magyar gazdasági-pénzügyi-költségvetési helyzet együttesen a körülmények olyan lényeges megváltozását eredményezték, melyek indokolttá tették a KÁT-rendszer közjogi és magánjogi elemeinek is a felülvizsgálatát és átalakítását, azaz a korábbi támogatási rendszertől eltérő támogatási szisztéma bevezetését, a távhőtermelők másfajta kompenzálását. A támogatási rendszer átalakítása tehát nem sértett szerzett jogokat, nem ellentétes a jogbiztonság elvével, és erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
II. Az indítványozók szerint az R. hatásvizsgálat elmaradása és az egy napos felkészülési idő miatt miatt közvetlenül és a jogalkotási törvénybe ütköző módon közvetve is sérti a jogállamiság követelményét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogbiztonság sérelmét alkotmányjogi panasz esetében csak akkor vizsgálja, ha az a visszaható hatályú jogalkotásra vagy a felkészülési idő hiányára alapul. Így az indítvány ezen részét visszautasította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezésekből közvetlen fizetési vagy más kötelezettség nem keletkezett, emiatt az azonnali hatályba léptetés miatt az indítványozóknak hátránya nem származott, és ezért az indítványt elutasította.
III. Az indítványozók szerint az R. sérti az Alaptörvény M. cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozáshoz való jogot, mert a vállalkozás költségei ezen árak mellett nem térülhetnek meg
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a szabályozási rendszert megváltoztatta, ez a változtatás azonban nem eredményezte azt, hogy bárki el legyen zárva a távhőtermelő tevékenység megkezdésétől vagy folytatásától. A szabályozás korábbi szövege is utalt arra, hogy az legfeljebb a beruházás megtérülését biztosíthatja, ezért a vállalkozónak számolnia kellett azzal, hogy a szabályozás oly módon megváltozik, hogy a beruházás nem térül meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét is elutasította.
IV. Az indítványozók szerint az R. sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti egyenlő bánásmódot, mert a távhőtermelőtől elvett nyereség egy bizonyos részét a távhőszolgáltatónak kell átadnia, miközben előbbiek utóbbiakkal azonos társadalmi csoportba tartoznak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók nem tartoznak homogén csoportba, ezért az indítvány ezen részét is elutasította.
V. Az indítványozók az Ártv. 1. § (2) bekezdés h) pontjának alaptörvény-ellenességét abban látták, hogy a szabály kiveszi az ártörvény hatálya alól a távhő árát, így nem vonatkoznak rá a legmagasabb ár meghatározására vonatkozó szabályok, és ez sérti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság fent megállapította, hogy az indítványozók alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, azaz a jogállamiság követelményének sérelmére önmagában – Alaptörvényben biztosított jog megjelölése nélkül – nem hivatkozhatnak, ezért az indítvány ezen részét visszautasította.
A határozathoz Bragyova András párhuzamos véleményt fűzött. Álláspontja szerint az államnak a jogerős közigazgatási határozatokban biztosított jogok elvesztéséért vagy korlátozásáért kártalanítania kell a sérelmet szenvedetteket, vagy a megszüntetett szabályozási rendszert egyenértékű gazdasági előnyökkel járó másikkal kell pótolnia.
A határozathoz Kiss László párhuzamos véleményt fűzött. Álláspontja szerint a jogalkotónak bizonyítania kell a közérdekből fakadó jogkorlátozás szükségességét.
A határozathoz Pokol Béla párhuzamos véleményt fűzött. Álláspontja szerint az Alaptörvény által újrafogalmazott diszkrimináció-tilalom miatt az Alkotmánybíróság külön vizsgálat nélkül nem utalhatott volna a tárgyban született korábbi gyakorlatára. Álláspontja szerint az egyének alapjogai mindig csak a közösség fennállása és harmonikus létének biztosítása fényében, ennek alárendelten létezhetnek.
