az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (12) bekezdése, 2. számú melléklet II. Általános rendelkezések A/2. pont c) alpontja
Az indítványozó az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezéseit támadta, amely szerint a helyi iparűzési és a kommunális adó előleget a várható éves fizetendő adó összegére legkésőbb az adóév december 20. napjáig ki kell egészíteni. Ha az eddig befizetett összeg nem éri el az éves fizetendő adó 90 %-át, akkor a különbözet miatt mulasztási bírság szabható ki. Az indítványozó álláspontja szerint az adóév december 20.-áig nem lehet ilyen pontosan megbecsülni az adó várható összegét, így valószínűleg vagy túlfizet az adózó vagy szembe kell néznie a mulasztási bírsággal. Ez megítélése szerint nem egyeztethető össze az arányos közteherviselés elvével [Alkotmány 70/I. § (1) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság az indítványt - mivel az nem központi adónemre és nem adókötelem tartalmára vonatkozott - elbírálta, ugyanakkor érdemben elutasította. Rögzítette, hogy az adóelőleg kiszámítási módját - bizonyos alkotmányos korlátok között - adótechnikai szabályként kezeli és nem állapít meg alkotmányellenességet pusztán amiatt, mert egyes adózók a végelszámoláskor bizonyos - túlfizetésként jelentkező - összeg visszaigénylésére lesznek jogosultak. A rendelkezés a testület álláspontja szerint akkor sértené az arányos közteherviselés elvét, ha az előleg adókulcsa oly módon kerülne megállapításra, hogy azzal az adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapítható lenne az adó túlfizetése. A vitatott szabály azonban a várható éves fizetendő adónál magasabb adóelőleg fizetésére vonatkozó kötelezettséget nem tartalmaz, így alkotmányellenességet okozó eredményre sem vezet.
