az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (2) bekezdése
Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény az alkotmányjogi panasz benyújtására a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napos jogvesztő határidőt határoz meg. Álláspontja szerint a panasz benyújtásának határidőhöz kötése nincs összhangban az Alkotmánybíróságról szóló törvény más rendelkezéseivel, valamint a jogállamiság elvét képező jogbiztonság elvével. Ez a szabályozás egyúttal sérti az egyén emberi méltósághoz való jogának részét képező önrendelkezés jogát, valamint indokolatlanul és aránytalanul korlátozza a jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint egyrészt az AB több korábbi döntésében is kiemelte, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidőhöz kötése nem sérti a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét, amely megköveteli, hogy a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó volta megfelelően érvényesüljön. Ennek keretében a törvényalkotónak lehetősége van arra, hogy az egyes rendkívüli jogorvoslati eljárások megindítását határidőhöz kösse. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabályozás nem zárja ki az egyén emberi méltósághoz fűződő jogának részét képező önrendelkezési jog érvényesülését, a jog korlátozása pedig a fenti leírtak alapján szükségesnek és arányosnak tekinthető. Szintén megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a szabályozás nem sérti a jogorvoslathoz fűződő jogot, ugyanis az csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, az alkotmányjogi panasz, mint rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többlet lehetőség, amely nem hozható összefüggésbe ezzel az alapjoggal.
