a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 10. § (2) és 11. § (2) bekezdése
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések - amelyek értelmében a fővárosi közgyűlés általános választása során a jelölő szervezeteknek lehetőségük van fővárosi lista és közös lista állítására, amennyiben a fővárosi kerületek több mint a felében kompenzációs listát állítottak - sértik az Alaptörvény XXIII. cikkét (választójog), valamint 35. cikk (4)–(5) bekezdéseit, mert időközi választás esetén nem áll fenn azon előfeltétel, hogy a jelölő szervezetek minden kerületben, azonos időben kompenzációs listát állíthassanak – emiatt nem lehet megtartani a fővárosi közgyűlés tagjainak időközi választását, a feloszlott vagy feloszlatott testület pedig a következő általános választásokig elláthatja feladatát, gyakorolhatja hatáskörét. Az előbbieken túl az indítványozó általánosságban azt is sérelmezte, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak listás választási rendszere ráépül a fővárosi kerületek vegyes választási rendszerén belül a kompenzációs listaállítás rendszerére és ezzel egyedülálló módon kiiktatja a főváros választópolgárainak ajánlási rendszerét – ez ellentétes a választópolgárok szabad akaratának kifejezését biztosító választási rendszer követelményével. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörének és saját indítványozási jogosultágának alapjaként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontját és az Abtv. 26. § (2) bekezdését jelölte meg. Érintettségének igazolásaként az indítványozó előadta, hogy jogvédő és érdekképviseleti egyesület, így az egyesület Budapesten lakó tagjainak és a „tagság jogsérelmét összefogó Egyesület vélelmezett jogsérelm[e]” alapozza meg eljárás-indítási jogosultságát: a „hibás” jogszabályi rendelkezések folytán a jelölő szervezetek, közte az indítványozó egyesület és a választópolgárok is jogsérelmet szenvednek.
Az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt. Álláspontja szerint az indítványozó egyesület egyrészt olyan alapjogi sérelemre hivatkozik panaszában, amely őt nem – hanem a nagykorú magyar állampolgárokat – illeti meg. Az Abtv. szerint az alkotmányjogi panasz benyújtása szempontjából az tekinthető érintettnek, akinek az Alaptörvényben biztosított joga sérült [vö. Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdés a) pont, 27. §]. Másrészt az indítványozót a támadott jogszabályi rendelkezések aktuálisan nem érintették, tényleges jogsérelem nem következett be, csak egy jövőbeli eshetőleges („vélelmezett”) jogsértéssel hozta azokat összefüggésbe. A választásra irányadó jogszabály alkalmazása folytán a választójog sérelemének tényleges bekövetkezése esetén az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a jogosultnak a jogorvoslati lehetőségei kimerítését követően lehetősége lenne alkotmányjogi panasz benyújtására [vö. Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont, Ve. 77–85. §].
