a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9/D. § (3) bekezdés második mondata, bírói kezdeményezés
Az indítványozó, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő ügyben azon rendelkezés alaptörvény-ellenességét kérte megállapítani (és kérte kizárni annak alkalmazását), amely felelőssé teszi a gépjármű üzembentartóját a polgári jogi alapon a ténylegesen a járművet leparkoló személytől követelt parkolási díj megfizetéséért. Ennek okát abban látta, hogy a támadott szabály az üzembentartó szerződéskötési szabadságát aránytalanul korlátozva teszi őt felelőssé egy tőle független magánjogi jogviszonyban, valamint, hogy abból a köztulajdon többletjogosultsága következik a magántulajdonnal szemben, mivel hason szabály magánszemély által fenntartott parkolókra nem vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Az AB annak ellenére fenntartotta a szerződési szabadságra vonatkozó korábbi gyakorlatának megállapításait, hogy azokat elsősorban a korábbi alkotmány piacgazdaságra vonatkozó rendelkezésére alapozta, e változásnak ugyanis nem tulajdonít jelentőséget, mivel a piacgazdasági működés „külön hangsúlyozása napjainkra szükségtelenné vált”, a piacgazdaság alapvető elemeinek tekintett vállalkozás és verseny szabadságát pedig az Alaptörvény is védelemben részesíti.
A testület ugyanakkor megállapította, hogy a parkolási szolgáltató és az üzembentartó (mint a gépjárműhöz kapcsolható „egyetlen, kétséget kizáróan azonosítható személy”) közötti jogviszony ugyan polgári jellegű, de szerződésnek nem tekinthető, ezért az nem hozható összefüggésbe a szerződési szabadsággal.
Szintén a hivatkozott alkotmányos rendelkezéssel való összefüggés hiánya áll fenn a tulajdonformák egyenlőségével összefüggő indítványrész kapcsán. A jogalkotó az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közterületi parkolás rendjének szabályozásának megalkotásakor a véges közjavak mindenki számára elérhetővé tételét kívánja biztosítani. Ezzel szemben a magánparkoló üzemeltetőjének üzleti kockázata szerződéses díj megfizettetésének biztosítása. A közterületi parkolás mint közszolgáltatás és a magánparkolók eltérő igényérvényesítési lehetősége így nincs összefüggésben a tulajdonformák egyelnőségével.
[a III/15/2012 AB határozat teljes szövege]
