a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény 4-10. §-a
Az indítványozó szerint az energiaellátók jövedelemadójának szabályozása az Alkotmány jogállamiságot [2. § (1)], piaci verseny szabadságát [9. § (2)], hátrányos megkülönböztetés tilalmát [70/A. §] és az arányos közteherviselési kötelezettséget [70/I. §] kimondó rendelkezéseit sérti. Az indítványozó a jogegyenlőséget sértő hátrányos megkülönböztetést abban látta, hogy a törvényalkotó önkényesen és indokolatlanul alakította ki a különadó adóalanyainak a körét, a vizsgált adójogi szabályozás homogén csoportot nem alkotó adóalanyokra terjed ki. Másrészt a törvényalkotó indokolatlanul nem terjesztette ki a törvény különadót szabályozó kifogásolt rendelkezéseinek a hatályát a kötelező átvétel keretében termelő kiserőművekre és az egyetemes szolgáltatókra.
Az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt. A diszkrimináció tilalmán kívül felhívott alkotmányi rendelkezések az Alkotmánybíróság hatáskörkorlátozása miatt nem vizsgálható. Ugyan az Alkotmánybíróság kivételesen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján is elvégezheti a központi adónemet szabályozó törvény indítvánnyal támadott rendelkezésének az alkotmányossági vizsgálatát, de csak ha az indítványozó természetes személyek közötti, az emberi méltóság alapjogát sértő megkülönböztetésre hivatkozik. Az indítványozó a törvény személyi hatálya alá tartozó adóalanyok (energiaellátók), illetve utóbbiak és az adóalanynak nem minősülő más szolgáltatók közötti hátrányos különbségtételre hivatkozik, ez pedig nem képezheti az emberi méltóság alapján az alkotmányossági vizsgálat alapját.
(A 633/B/2009. AB határozat teljes szövege)
