a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbaikban: Csődtv.) 6. § (1) bekezdésének „nemperes” és (3) bekezdésének „a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból” szövegrésze, valamint 27. § (2) bekezdése, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kibocsátott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (2) bekezdése második fordulata
Az indítványozó szerint a Csődtv. 6. § (1) bekezdésének „nemperes” és (3) bekezdésének „a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból” szövegrészei, és a 27. § (2) bekezdése azért sértik a jogállamiság követelményét, mert a felszámolási eljárást nemperes eljárásnak minősítik, ám nem taglalják azokat az eltéréseket, amelyek – s amelyekre a törvény maga is utal – a Pp. általános, a peres és nemperes szabályaihoz képest szükségesek lennének. Ennél fogva egy, a jogforrási hierarchia szerint alacsonyabb rendű MT rendelet képes felülírni a Pp. és a Csődtv. szabályait, megfosztva ezzel a feleket azoktól a garanciáktól, amelyeket a tisztességes eljárás megkövetel.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint önmagában abból a körülményből, hogy a felszámolási (csőd) eljárás lefolytatását a jogalkotó nemperes eljárás keretében ítélte célszerűnek, a jogbiztonságot érintő alkotmányossági aggály nem következik. A kérdés nem önmagában az eljárás típusának meghatározása, hanem az, hogy ez az eljárás tartalmilag eleget tesz-e a jogbiztonság elvének. Önmagában ez a támadott rendelkezések révén nem vizsgálható. Nem a támadott szabályok adják meg vagy zárják ki ugyanis azokat a peres garanciákat (illetve azok egy részét) sem, amelyeket az eljárás kezdeményezője hiányol, s amelyeket legfeljebb az Alkotmány további rendelkezéseivel összefüggésben lehetne vizsgálni. A 27. § (2) bekezdésben pedig a jogalkotó azzal, hogy a bírósági mérlegelést nem tűrő feltételeket állapított meg, éppen a jogbiztonság követelményének érvényesülését szolgálta.
Az indítványozó szerint az MT rendelet kifogásolt rendelkezése a jogbiztonságot, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot is sérti.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint az MT rendelkezése pusztán utaló szabály, melynek értelmében egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A rendelkezés tartalmát más, magasabb szintű jogszabályok határozzák meg, önmagában még semmilyen összefüggésbe nem hozható a tisztességes eljárás vagy a jogorvoslat követelményével sem, mert éppen az utaló jelleg miatt e vonatkozásban semmilyen érdemi tartalmat nem hordoz. Alkotmányossági szempontból csak – az adott esetben korlátozó vagy kiterjesztő tartalmú – alkalmazandó (utalt) szabály lenne vizsgálható.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte amiatt, hogy a törvényhozó elmulasztotta szabályozni azokat a lényeges pontokat, amelyek mentén a jogalkalmazó – garanciális kérdésekben – a polgári nemperes eljárásban eltérhet a Pp-nek a rendes eljárásokra vonatkozó szabályaitól.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint éppen az egyes eljárásokhoz kapcsolódó külön szabályok biztosíthatják a jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelményeinek való megfelelést, ezzel szemben nem lehetséges átfogó, valamennyi nemperes eljárásra irányadó szabályrendszer felállítása. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy általános jellegű, valamennyi nemperes eljárást érintő, meghatározott körben való szabályalkotásra szóló mulasztás kimondásával átvenné a jogalkotó értékelői és differenciáló feladatát. Önmagában az, hogy nem született átfogó törvény az összes nemperes eljárásra nem okoz jogbizonytalanságot és nem állapítható meg ezen az alapon a tisztességes eljárás követelményének sérelme sem.
Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye szerint hiányzik a felszámolási eljárásban másodfokon hozott, fellebbezéssel nem megtámadható határozatok jogerőre emelkedésének időpontjára irányuló egyértelmű szabályozás, ami ahhoz vezethet, hogy az érintettek nem tudnak időben tudomást szerezni a felszámolást elrendelő bírói döntés jogerőre emelkedéséről. Álláspontja szerint ez sérti a jogbiztonság követelményét, így az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítania az alkotmánysértő mulasztást.
