Lex Hungarorum

Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában (a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény)

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mivel álláspontja szerint a választási eljárásról szóló törvény szabályozatlanul hagyta a helyi önkormányzati egyéni választókerületek megállapításával kapcsolatos jogorvoslati eljárást, amennyiben nincs arra vonatkozó szabály, hogy mi történik akkor, ha a helyi választási iroda vezetőjének a választókerületek határait megállapító döntése ellen kifogás érkezik, miközben a köztársasági elnök kitűzi a választás napját, amivel pedig együtt jár, hogy a szavazás napjáig már nem lehet a választókerület határát megváltoztatni.

Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, megállapította, hogy az államszervezet demokratikus működése feletti őrködésből – mint az államfő alapvető feladatából –, valamint a jogállamiság elvéből is következik a köztársasági elnöknek az a kötelessége, hogy a választási eljárással kapcsolatos jogköreit olyan módon gyakorolja – konkrétan a választást olyan időpontban tűzze ki –, hogy a választási szervek a feladataikat törvényesen el tudják látni. Ez azt jelenti, hogy a köztársasági elnök a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását – vonatkozó konkrét szabályozás hiányában is – csak azt követően tűzheti ki, miután a választókerületi határoknak a választás évében előírt felülvizsgálata már lezárult.

(a 609/E/2002. AB határozat teljes szövege)

on the incomplete rules of setting the date of the local elections by the President of the Republic

The case concerns the Act C of 1997 on Electoral Procedure. The petition claimed that it is unconstitutional by omission that the Act on Electoral Procedure contains incomplete rules of setting the date of the local elections by the President of the Republic. According to the petition the President may set the date of the elections even before the decision on legal remedies regarding the electoral district boundaries, although setting the date excludes any further change of electoral district boundaries.

The Constitutional Court rejected the petition. It claimed that the President’s fundamental constitutional duty regarding the monitoring of the democratic operation of the state as well as the principle of constitutionality require that the President may exercise its powers regarding the electoral procedure only in line with the fulfilment of the duties of the electoral bodies. This means inter alia that the President may set the date of elections only if the the decision on legal remedies regarding the electoral district boundaries has already been made.

Ha a bíróság a perben azt észleli, hogy alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia, köteles az Alkotmánybírósághoz fordulni. A bíróságnak az eljárást felfüggesztő és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező végzése ellen nincs helye önálló jogorvoslatnak.

Az, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét már megállapította, nem akadálya annak, hogy a bíróság később ugyanazon alkotmányellenes, de még az előtte folyó polgári perben alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárása érdekében sikerrel az Alkotmánybírósághoz forduljon.

 a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdés b) pontjai, valamint a a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 25. § (4) bekezdése

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alkotmány 70/A. §], valamint nem állnak összhangban az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi rendelkezéssel, mivel a kifogásolt törvény hatályba lépése előtt külföldi szolgálatban eltöltött idő esetén nem vehető figyelembe a szolgálati idő számításánál a kedvezményes szorzó, addig a törvény hatályba lépését követően ellátott külföldi szolgálatnál igen.

Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint egyrészt a törvény támadott rendelkezése nem visszamenőleges hatállyal állapít meg kötelező előírást, hanem elismeri – a szolgálati idő szerzését megalapozó időszakban hatályos korábbi jogszabályok alapján – a törvény hatálybalépése előtt megszerzett és abba beszámított szolgálati időt. Másrészt az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a veszélyes munkakörben eltöltött szolgálati idő többszörösen történő figyelembevétele egy kedvezmény, amely kedvezménnyel kapcsolatban az állam széles szabadsággal rendelkezhet arról, hogy ezt mikortól biztosítja, ezért e tekintetben nem valósul meg az Alkotmány 70/A. §-a által tiltott hátrányos megkülönböztetés. 

(A 751/B/2007. AB határozat teljes szövege)

On preferential multipliers of the foreign service time of members of armed forces

The case concerns a review of article 1, paragraph 326 and article 1, paragraph 329 of Act No. 43/1996. on service relations of the members of armed forces and article 4, paragraph 25 of Government Decree 140/1996. (08.31.) on the enforcement of the Act No. 43/1996 on service relations of the members of armed forces.

The petition requested the Court to establish the unconstitutionality and to annul the regulation on the basis of discrimination. The discrimination is manifested in the rule that does not allow the preferential multiplier of the foreign (military and law enforcement) service before the act entered into force to be taken into account in calculating the service time of the members of armed forces.

The Constitutional Court rejected the petition. It claimed that the contested provision of the Act is not a retroactive establishment of mandatory requirements, but recognizes the service time acquired before the act entry into force and included into that. It also claimed that the multiple accounting of the service in hazardous foreign service is a benefit, and the state has a wide discretion in determining the starting date of the use of that benefit. Thus, the definition of that benefit is in conformity with the constitution and it not violates the discrimination ban.

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 34. § (2) bekezdés d) pontja és a 34. § (4) bekezdése, továbbá a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 8. § (4)-(7) bekezdései

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], mert a munkáltató által megvalósított szabálytalan foglalkoztatásért — „amire a munkavállalónak semmilyen ráhatása nincs” — a munkavállaló is szankcionálható. Másrészt sérti a diszkrimináció tilalmát [Alkotmány 70/A. §], hogy a munkavállalók szankcionálása azon múlik, hogy mely szerv előtt indul meg az eljárás.

Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint az indítvány téves értelmezésen alapul, mivelhogy nem önmagában a munkáltató szabálytalansága vezet a jogkövetkezmény alkalmazásához, hanem ahhoz az aktív korúak ellátásában részesülő személy (akinek munkavállalása az ellátás igénybe vételével egy nem vállalhat munkát) közrehatása is elengedhetetlenül szükséges. Ezért a jogbiztonság követelménye nem sérül. Diszkrimináció pedig azért nem valósul meg, mert az eljáró hatóság köteles a szankcionálásra egyébként jogosult szervez értesíteni.

(A 229/B/2011. AB határozat teljes szövege)

On sanctioning the employee for working while recieving certain allowances

The case concerns a review of point d), article 2, paragraph 34 and article 4, paragraph 34 of Act No. 3/1993 on the administration of the social security system and social services as well as article 4-7, paragraph 8 of Act No. 75/1996 on occupational safety and health.

The petition requested the Court to establish the unconstitutionality and to annul the regulation because it allows an employee to be sanctioned for a violation of law committed by the employer, and this is against the rule of law principle. Moreover, it is a discrimination that the sanctioning depends on which authority has been running the procedure. 

The Constitutional Court rejected the petition. It claimed that the employee must be an active partner in the violation, because the reason for sanctioning is that the employee has no right to be employed during a certain state allowance. The discrimination claim was based on a false interpretation of the law: the authority running the procedure must inform the sanctoning authority in every case.

az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 12. § c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata

Az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 28/A. §-át (amely meghatározza az aláírásgyűjtés időtartamát), hogy a törvény alapján az aláírás-gyűjtésre rendelkezésre álló határidő eredménytelen eltelte után újabb, az előzővel azonos tartalmú népszavazási kezdeményezést lehet benyújtani, így az aláírás-gyűjtésre meghatározott időtartam meghosszabbítható.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Rámutatott arra, hogy az ismételten benyújtott kérdés új népszavazási kezdeményezésnek minősül. Így bár a kezdeményezett népszavazásra irányuló „kampányidőszak” meghosszabbodik, ez az aláírás gyűjtésének határidejét nem hosszabbítja meg. Az elsőnek benyújtott kezdeményezés aláírásgyűjtő ívein gyűjtött aláírások nem használhatóak ugyanis fel a későbbiekben benyújtott kezdeményezés során.

(A 430/B/2008. AB határozat teljes szövege)

On the possibility of extending the time allowed to collect signatures for a referendum

The case concerns a review of point c), paragraph 12 of the Act III of 1998 on national referendum and popular initiative.

The petition requested the Court to establish the unconstitutionality and to annul the regulation because it allowed the extension of the time alloted to collect signatures by submitting a question identical to a previous. The petition referred to paragraph 28/A of the Constitution that determines the time available for collecting signatures.

The Constitutional Court rejected the petition. It claimed that resubmitting a question may extend the public campaign, but not the time available for collecting signatures. The signatures collected before the second submission cannot be counted for the minimum number of signatures required. Thus, the legislation does not allow the extension of the time allowed and this is in conformity with the constitution.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 206. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában

Az Alkotmánybíróság elutasította az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 206. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

Az indítványozó a törvény azon szabályozásának a megsemmisítését kérte, amely szerint fogvatartott kizárólag a jogszabályban meghatározott hozzátartozónak adhat szervet. Szerinte az elítélteknek az emberi méltósághoz és önrendelkezéshez fűződő joguk alapján joguk van arra, hogy önzetlenségből akár idegen ember számára is szervet vagy szövetet adományozhassanak.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Az Alkotmánybíróság szerint az élők közötti szervadományozás korlátozása alkotmányos célt követ: a szervdonor egészségének és önrendelkezésének védelmét, amely a donáció ingyenességének, önkéntességének és a befolyásmentes döntésnek, valamint a szervkereskedelem elleni védekezésnek is biztosítéka. A fogvatartottaknál olyan esetben, ahol nem közeli hozzátartozóról van szó, a befolyásmentes, önálló döntés szabadsága megkérdőjelezhető. Ezért az állam intézményes életvédelmi kötelezettsége céljából szükséges és arányos korlátozás a megsemmisíteni kért rendelkezés.

A határozathoz Balogh Elemér, Kiss László és Lenkovics Barnabás alkotmánybírák különvéleményt csatoltak. Álláspontjuk szerint a szabályozás alkotmánysértő, mert kategorikusan kizárja annak lehetőségét, hogy a fogvatartott érzelmi okból hozzá közel álló személynek (tipikusan házastársának) szervet adományozzon, holott a fogvatartottak döntési szabadságának korlátozása nem jelenti egyszersmind azt, hogy a fogvatartottak egyáltalán nem képesek a befolyásmentes, szabad döntés meghozatalára.

(a 386/B/2005. AB határozat teljes szövege)

On the right of detainees to donate organs

The case concerns review of section 4, paragraph 206 of the Act on Healthcare. The petition requested the Court to establish the unconstitutionality and to annul the regulation that allowed the detainee to donate organs only to her relatives defined by the law.  

The petition claimed that the detainees have the right to donate their organs or tissues to strangers on the basis of the right of autonomy and human dignity. 

The Constitutional Court rejected the petition. It claimed that the restrictions on donation among the living are based on constitutional reasons. They are the guarantees that protect the health and autonomy of the donor as well as his free and voluntary decision and that help avoid organ trade. A In case of the detainees, when the organ reciever is not a close relative, the freedom of a voluntary and uninfluenced decision is questionable. That's why restriction is necessary and proportional based on the institutional obligation of the state to protect life.

Constitutional judges Balogh Elemér, Kiss László and Lenkovics Barnabás gave their dissenting opinion. According to their opinion, the regulation is unconstitutional, as it excludes the organ donation to people emotionally close to the detainee (typically spouse) without exception. The existing restrictions on the free decisions of the detainee should not mean that they are unable to bring a voluntary and uninfluenced decision.