1/1999. Büntető jogegységi határozat
Az indítványozó 2010-ben elkésett alkotmányjogi panaszát akkor absztrakt normakontrollra irányuló kérelemként fenntartotta. Az Alkotmánybíróságra vonatkozó új szabályozás szerint pedig, mivel absztrakt normakontrollra való jogosultságát az Alaptörvény alapján elveszítette, azt alkotmányjogi panaszként – határidőben, 2012 márciusában – ismét előterjesztette a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó átmeneti szabályok alapján. Álláspontja szerint a Btk. keret-diszpozícióit kitöltő jogszabályi rendelkezések változásával kapcsolatos jogegységi határozat alkotmányellenes, mert lehetővé teszi azt, hogy az elkövetéskor hatályos törvény és joggyakorlat helyett, a jogegységi határozat alapján elbíráláskor súlyosabb büntetési tételű bűncselekményt alkalmazzanak, és így az elkövetéskor hatályos szabályozáshoz képest, figyelemmel a joggyakorlatra is, hátrányosabb helyzetbe hozzák a vádlottat.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította, mivel a panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől (2010. január 8.) számított hatvan napon belül lehet benyújtani, továbbá nem állapítható meg a panasz befogadásának kivételes – szintén határidőhöz kötött – esete, miszerint a jogegységi határozat közvetlenül, bírói döntés nélkül okozhatta volna az indítványozó által állított jogsérelmet.
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amely szerint az alkotmányjogi panaszt be kellett volna fogadni és érdemben el kellett volna bírálni, hiszen a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó átmeneti szabályok alapján alkotmányjogi panasszá határidőben átalakított utólagos normakontroll-indítvány mindenben megfelelt az Alkotmánybíróságról szóló törvény rendelkezéseiben támasztott formai és tartalmi feltételeknek: így az indítványozó igazolta érintettségét (minthogy az alapügy terheltje volt), az állított alapjogi sérelem (a súlyosabb jogszabály visszaható hatályú alkalmazása) pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
