az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény (Áhtm.) 1. § (6) bekezdése
Az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező bírák szerint az Áhtm. 1. § (6) bekezdése [amely szerint állami alapító által államháztartáson kívüli alapítóval közösen létrehozott alapítványt a bíróság az állami alapító kérelmére megszünteti, ha azt az állami alapító arra hivatkozással kéri, hogy az alapítvány céljainak megvalósítása máshogy hatékonyabban megvalósítható] azért alaptörvény-ellenes, mert lehetőséget ad arra, hogy az alapítványt az állami alapító egyoldalú kérelmére, az államháztartáson kívüli alapító és az alapítvány hozzájárulása nélkül, a vagyon más szervezet részére történő átadásával meg lehessen szüntetni.
Az Alkotmánybíróság az indítványoknak helyt adott, a támadott rendelkezést megsemmisítette és a jogerősen le nem zárt eljárásokban kizárta alkalmazhatóságukat.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állami alapító részére biztosított megszüntetési felhatalmazás az alapítványokra vonatkozó jogi szabályozás egész struktúráját megbontva, az államnak és a társadalomnak az alapítványok közös létrehozásában megnyilvánuló együttműködését figyelmen kívül hagyva, a magánjogi jogviszonyban irányadó egyenjogúságot és mellérendeltséget súlyosan sértve, az egyik fél magánjogi érdeksérelmén túl a demokratikus jogállamiság [Alaptörvény B. cikk (1) bekezdés] sérelmét is eredményezi.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése a jogalanyisággal rendelkező szervezetek számára, II. cikke pedig a természetes személyek számára biztosítja az önrendelkezés jogát. Mivel a törvényhozó a nem állami alapítók jogainak és törvényes érdekeinek védelmében a bírói utat nem biztosítja, e jog sérelmét eredményezően súlyosan sérül a közös alapítású alapítvány, valamint közalapítvány nem állami társalapítóinak és magának az alapítványnak, mint jogi személynek a cselekvési autonómiája azáltal, hogy a megszüntetésről hozandó döntésben nem vehetnek részt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alapítvány egyoldalú megszüntetése a másik alapítónak a törvény szerinti alapítói jogait és az alapítvány működéséhez fűződő, jogos érdekként elismert „erkölcsi érdekét" sérti. Mivel e jogsérelem ellen az alapító és az alapítvány nem vehet igénybe bírósági jogorvoslatot, az alkalmazandó jogszabály pedig az elbírálhatóság szempontjából megfelelő mércét vagy szempontot nem tartalmaz (az támadott rendelkezés hatékonyságra való hivatkozása ezt a követelményt nem elégíti ki), annak alapján a bíróság az állított jogsérelem fennálltát vagy hiányát nem tudja megállapítani. Ezért a rendelkezés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogot is.
Az Alkotmánybíróság határozatához Pokol Béla különvéleményt fűzött. Álláspontja szerint a rendelkezés valóban alaptörvény-ellenes, de ennek orvoslását az Alkotmánybíróság a törvényhely alkotmánykonform értelmezésének előírásával és ennek keretében egy normatíva rögzítésével is el tudta volna a végezni. A megsemmisítés helyett a jogrendszer épségét és az igazságszolgáltatás biztosítását jobban szolgálta volna, ha az Alkotmánybíróság határozatában előírja, hogy a bíróságok a jövőben kötelesek felhívni az e törvény alapján, nemperes eljárásban megszüntetett közalapítványok államháztartáson kívüli alapítóit a megszüntető végzés bíróság előtti megtámadásának lehetőségére. Álláspontja szerint a bírói ítéletek felülvizsgálatával az Alkotmánybíróság ki tudná kényszeríteni a neki tetsző jogértelmezést, amelyet alkotmányos norma meghatározásával tehetne egyértelművé.
