a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 117. § (1) bekezdés második mondata, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. XLIII. törvény 107. § (1) bekezdése „[…] amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.” szövegrésze
Az indítványozó szerint a két törvény tartalmilag azonos rendelkezése, amely szerint a kényszerintézkedés miatt felfüggesztett katona számára távolléti díj jár, ami 50 %-al csökkenthető, sérti az ártatlanság vélelmét [Alkotmány 57. § (2)], a munkához való jogot [Alkotmány 70/B. §], valamint az emberi méltóságot [Alkotmány 54. § (1)].
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Korábbi gyakorlatára utalva emgállapoította, hogy a felfüggesztés és az illetménycsökkentés lehetősége ideiglenes óvintézkedés, amely se nem helyettetsíti, se nem előzi meg az érdemi bírósági vagy elöljárói határozatot. A kényszerintézkedés alatt álló nem végez munkát, így a munkához való jog közvetlenül nem alkalmazható. Az ártatlanság vélelme pedig más eljárásokban sem akadály az eljárás során közbeeső intézkedések megtételének. A szociális biztonsággal való alkotmányjogilag értékelhető összefüggést az AB nem talált. Az emberi méltóság sérelmét nem állapította meg az Alkotmánybíróság az előbbiekre, valamint arra tekintettel, hogy a fegyelmi eljárás és a jogorvoslatok törvényi szinten kimerítően szabályozottak.
Az indítványozó szerint diszkriminatív [Alkotmány 70/A. §], hogy a beosztásukból felfüggesztett katonák között a miatt, hogy egy részüktől csak a távolléti díj felét, míg más részüktől a teljes illetményt vonják el.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a részleges megvonás csak a fegyelmi eljárás alatt, a teljes illetmény visszatartása pedig a jogviszony megszűnését eredményező fegyelmi büntetés esetén alkalmazható; így a két személycsoport eltérő jogi helyzete a diszkriminációt önmagában kizárja.
Az indítványozó szerint diszkriminatív, hogy a beosztásukból felfüggesztett katonák között a miatt, hogy más-más időpontban éri a szankció a katonát attól függően, hogy melyik fokon eljáró szerv hoz döntést.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a több fokozatú eljárás a megalapozott döntéshozatal érdekében szükséges, és szükségképpen következik belőle, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása az eljárás más-más szakaszában történjen.
Az indítványozó szerint diszkriminatív, hogy a beosztásukból felfüggesztett katonák között a miatt, hogy a csekélyebb súlyú jogellenes cselekmény elkövetése kapcsán súlyosabb joghátrány alkalmazását teszi lehetővé, mint fordítva.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint az illetmény részletes vagy teljes visszatartását nem a jogsértés foka, hanem a kiszabott szankció határozza meg.
