a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 17. § (3) bekezdése, 18. §-a és 67. §-a
Az indítványozó szerint sérti a szerzett jogok védelmét [2. § (1) és 13. § (1)], hogy a társasháztörvény módosítása szűkítette a tulajdonosok döntési jogát a nem lakás célú helyiségek használata tekintetében.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a törvény módosítása a többféle egyéni és közösségi érdek egyensúlyát a korábbiaktól eltérően szabályozta, az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelem körében azonban - épp a társasház közös tulajdonosaianak védelme kérdekében - erre a jogalkotónak lehetősége volt.
Az indítványozó szerint sérti a társasháztulajdonosok tulajdonhoz való jogát [8. § (1)], hogy a helyi önkormányzatok a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának egyes kérdéseit rendeletben szabályozhatják.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéséből nem következik, hogy a társasháznak a nem lakás céljára szolgáló helyiség hasznosítási módjára vonatkozó beleszólási joga kizárólagos lenne, s kizárná, hogy az önkormányzat normatív jelleggel szabályozza a külön tulajdon használatának más típusú, közösségi jellegű szempontjait. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az önkormányzati felhatalmazás alkotmányosságát szükségességi vagy arányossági szempontból.
Az indítványozó szerint a jogállamiságot [2. § (1)] is sérti a helyi önkormányzatok felhatalmazása, mert nemtulajdonosként is beleszólást enged a társasházak működésébe.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint a jogalkotói hatáskörnek nem feltétele a tulajdonosi érdekeltség, annak lényege éppen az általános jellegű normatív rendelkezésének megalkotásának lehetősége.
