a lakóépületek és a bérbeadás útján hasznosított más épületek központi fűtéséről és melegvíz-ellátásáról szóló 2/1966. (III. 31.) ÉM rendelet 11. § (1) bekezdése
Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint sérti a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságának alkotmányos elvét, hogy a fogyasztó nem igényelheti a központi fűtéssel vagy melegvízzel ellátott lakásnak a szolgáltatásból történő kikapcsolását. Az indítványozó szerint továbbá a rendelet hátrányosan megkülönböztet a nem lakás céljára szolgáló helyiségek, illetőleg lakások között, amikor az előbbiek vonatkozásában megengedi, az utóbbiak tekintetében viszont kizárja a központi hőellátási szolgáltatásból történő kikapcsolás igénylésének lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányjogi panaszt. Álláspontja szerint az Alkotmány piacgazdaságot és a tulajdoni formák egyenlőségét kimondó rendelkezése nem hozható érdemi összefüggésbe a támadott rendelkezéssel, mert az az egyes tulajdonosok vonatkozásában nem határoz meg eltérő rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a rendeletet felváltó, hatályos szabályozás a lakások vonatkozásában is megteremtette a központi hőellátási rendszerből történő kiválás lehetőségét. Álláspontja szerint annak megítélése, hogy a központi hőellátási rendszer üzemeltetése mely feltételek kiépítése mellett működhet hatékonyabban vagy takarékosabban, az Alkotmánybíróság Alkotmányban és törvényben meghatározott cselekvési lehetőségein túlmutató kérdés, melynek értékelése és eldöntése a jogalkotó energia-szakpolitikai mérlegelési körébe esik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányossági vizsgálat alá vont szabály nem tesz különbséget lakástulajdonosok, azaz a tulajdonjogviszony alanyai között. A Rendelet támadott szabálya a nem lakás céljára szolgáló helyiségek vonatkozásában, a tulajdonos személyétől függetlenül tartalmaz eltérő szabályt.
