a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4) bekezdése
Az indítványozók a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai voltak, mielőtt nyugállományba vonultak. Jogviszonyuk 2004-ben szűnt meg, és munkáltatójuk a felmentési idő teljes tartamára mentesítette őket a munkavégzési kötelezettség alól. Az indítványozók emiatt a támadott törvényi rendelkezés szerint tizenharmadik havi különjuttatásuknak mindössze 1/12-ed részét kapták meg. A fennmaradó 11/12 rész megfizetését követelve volt munkáltatójukkal szemben pert indítottak, majd kérelmük jogerős elutasítását követően alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, valamint megsemmisítését kérték arra hivatkozással, hogy az az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít meg. A jogszabály ugyanis olyan feltételeket támaszt velük szemben, hogy a régi szabályok alapján már nem, az új szabályok szerint pedig még nem jogosultak a tizenharmadik havi külön juttatás teljes összegére, ennek pedig nincs ésszerű indoka.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület megállapította, hogy a 2004. február és december között megszűnt jogviszonyú érintettek csoportján belül a jogalkotó nem tett különbséget azok között, akiknek a jogviszonya ebben az időszakban szűnt meg, ezért a jogegyenlőség elvének sérelme nem állapítható meg. Ráadásul azt, hogy az indítványozók csupán az egyhavi különjuttatás 1/12-ed részére voltak jogosultak, meghatározta a tény, hogy a keresőképtelenség és a munkavégzés alóli felmentés miatt távollétük a 6 hónapot meghaladta. Így a jogviszonyuk megszűnése időpontjában hatályos szabályok szerint sem szereztek jogosultságot a 2004. évre a tizenharmadik havi juttatás fennmaradó részére. A már hatályban nem lévő szabályozás alkotmányosságát viszont az indítványozók nem vitatták, ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta e rendelkezésnek az Alkotmánnyal való összhangját.
