az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése és a 32. § (1) – (6) bekezdései, valamint az ezekhez kapcsolódó miniszteri rendeleti szabályok, az igazságügyi szakértői tevékenységgel kapcsolatos egyes rendeletek módosításáról szóló 46/2007. (IX. 29.) IRM rendelet egésze, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/C. § (1) bekezdése
Az indítványozók tartalmi okból az igazságügyi szakértőkre vonatkozó 2006-os szabályozási reformnak, valamint az ehhez kapcsolódó későbbi jogszabály-módosításoknak a korábban már e tevékenységet végző személyekre gyakorolt hatásaira tekintettel támadták a szabályozás személyi (elsősorban a korábbinál szigorúbb végzettségi feltételeket) rendelkezéseket egyebek közt az emberi méltóság sérelmére, a munkához és a közhivatal viseléséhez való jogra, diszkrimináció tilalmára és a szerzett jogok sérelmére hivatkozva. Egy indítványozó a 46/2007. (IX. 29.) IRM rendelet megsemmisítését a jogalkotásra vonatkozó törvényi követelmények sérelmére, köztük a szakértői kamarával való egyeztetés elmulasztására tekintettel kérte.
Az Alkotmánybíróság a szerzett jogok sérelmét azért nem látta megalapozottnak, mert ebben az esetben az új képesítési előírásokat a jövőre nézve és több éves (először két, majd további négy év) felkészülést biztosító türelmi idővel, továbbá számos, a képesítési feltételek alóli mentességgel, valamint átmeneti rendelkezésekkel léptették hatályba. A munkához való jog sérelme azért nem áll fenn, mert a megállapított követelmények az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódnak, a szubjektív feltételek teljesítése pedig elvileg mindenki számára nyitva áll. A diszkrimináció tilalmát pedig az zárja ki, hogy e legitim szabályozási célok érvényre juttatása kizárja az önkényesség megállapítását. A testület az IRM rendelet megsemmisítését állandó gyakorlatával összhangban elutasította, mivel más alkotmányi rendelkezés sérelmét nem látta fennállni.
Számos további indítvány érdemi elbírálását az zárta ki, hogy az alkotmánybírósági határozat öt és fél évvel a támadott törvényi szabályozás hatálybalépését követően született meg, így az azóta bekövetkezett szabályozási változások miatt – esetleges – alapjogsérelmek utólagos normakontrol keretében már nem voltak orvosolhatóak.
