a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése
Az indítványozó azért kérte az érintett rendelkezés megsemmisítését, mert álláspontja szerint a jogállamiság elvébe, az alapvető jogok lényeges tartalma korlátozása tilalmába, a tisztességes eljárás követelményébe ütközik, továbbá nem egyeztethető össze a személyi szabadság korlátozása alkotmányi követelményeivel; különösen azért, mert a bíróság a terheltet nem figyelmezteti előzetesen a kényszerintézkedés alkalmazásának a lehetőségéről.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület ismételten megállapította, hogy a kényszerintézkedések tekintetében a hatóságokat az arányosság követelményének a megtartása, míg a jogalkotót a kényszerintézkedés alkalmazása garanciáinak a megteremtése terheli. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen esetben mindkét követelmény érvényesül, hiszen az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben az elfogatóparancs és a tárgyalási őrizet olyan végső eszköz, melyet a bíróság az elővezetés megkísérlését követően azért alkalmaz, hogy az eljárást a terhelt együttműködésének hiányában is le tudja folytatni. Emellett a tárgyalási őrizet tekintetében a jogalkotó megfelelően szűkre szabott határidőt határozott meg.
Az Alkotmánybíróság mindezen felül felhívta a figyelmet arra is, hogy az érintett intézkedésekre vonatkozó szabályokat nem lehet a szabályozási környezettől függetlenül, kiragadva értelmezni. Ennek keretében rámutatott mind az elfogatóparancs kibocsátának, mind a tárgyalási őrizet elrendelésének az indítványban nem hivatkozott jogszabályi követelményeire (így többek között a mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés követelményére).
