a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 102. §, 103. § (1) bekezdés, 110. § (2) bekezdése
Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a szabálysértési törvény nem tesz lehetővé bírósági eljárás keretében rendes jogorvoslatot, továbbá egyáltalán – így különösen perújítás keretében – nem biztosít teret törvénysértés miatti jogorvoslatnak. Az indítványozó – az ártatlanság vélelmének, a védelemhez való jognak, a jogorvoslathoz való jognak, illetve a jogállamiság követelményének a sérelmére hivatkozva – a vele szemben hozott bírósági határozatok megsemmisítését, a szabálysértésekről szóló törvény több rendelkezésének megsemmisítését, továbbá ügyében való alkalmazhatóságának kizárását, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte.
Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványt, mivel az alkotmányjogi panasz alapjául nem szolgálhat, visszautasította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvénynek a szabálysértési ügyben hozott első fokú bírósági határozat jogerőre emelkedésére vonatkozó, valamint a perújítás elleni jogorvoslatot kizáró rendelkezését az indítványozó által megjelölt okokból már korábban vizsgálta, ezért ezen indítványok tekintetében az eljárást megszüntette.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs érdemi összefüggés a védelemhez való jog, illetve az ártatlanság védelme és aközött, hogy nincs helye perújításnak törvénysértés miatt. Az Alkotmánybíróság ezen felül ismételten megerősítette, hogy jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslatok kényszerítő szükségessége az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből sem vezethető le.
Az Alkotmánybíróság alapvető jog megsértésének hiányában elutasította az alkotmányjogi panaszt, továbbá hatáskör hiányában a bírósági határozatok hatályon kívül helyezése iránti indítványt.
