A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23. § (1) bekezdés d) pontja
Az indítványozó szerint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény indokolatlanul tesz különbséget a személyiségfejlődés zavarában szenvedő, önálló életvitelre nem képes, azonos állapotú személyek között, ugyanis a fogyatékossági támogatásra jogosultak körét – egyebek mellett – meghatározó ún. autonómia-tesztek alapján nem vonhatók a rendelkezés alá – így fogyatékossági támogatásra sem lehetnek jogosultak – a genetikai eredetű betegség folytán a támadott rendelkezés önálló fogyatékos kategóriát alkotó címzettjeivel, az autistákkal egyenértékű állapotban lévő betegek, így különösen az ún. Williams szindrómában szenvedők.
Az Alkotmánybíróság az autonómia tesztekre vonatkozó szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a szociális ellátások feltételeinek meghatározását az állam mindaddig szabadon határozhatja meg, amíg valamely alkotmányos alapjog – jelen esetben a diszkrimináció tilalma – nem sérül. A fogyatékosok esélyegyenlőségét biztosító rendelkezések megvalósításának korlátja, hogy ellátási igényük hátrányos megkülönböztetés nélkül történjék. Önmagában az, hogy a jogalkotó a mentális zavarokban szenvedők közül az autistákat önálló fogyatékossági kategóriaként szociális juttatásban kívánta részesíteni, nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, mert az autizmus fennállását és a fogyatékosság mértékét az értelmi fogyatékosságra jellemző IQ szinttel nem, csak a rendelkezésben kifogásolt módszerrel lehet meghatározni.
A testület mindazonáltal hivatalból megállapította, hogy a szabályozás hiányos volta alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy a törvény nem szabályozta azonos feltételek szerint a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavarában szenvedő betegek támogatásra jogosultságát. A testület szerint a törvény támadott rendelkezése a jogosultak körét az értelmi fogyatékosság okával és állapotuk minősítésével egyértelműen meghatározza, azonban annak előírásával, hogy a fogyatékosság megállapítására más módszer, mint az autonómia-tesztek alkalmazását nem teszi lehetővé, különbséget tesz az azonos mentális állapotú, így homogén csoportba tartozó személyek között aszerint, hogy betegségük diagnosztizálása milyen módszerrel történt. A testület megítélése szerint nincs olyan ésszerű indok, amely megalapozná – az előbbi tesztekkel nem kimutatható – Williams szindrómában szenvedőknek a támadott rendelkezésen alapuló fogyatékossági támogatásból való kirekesztését.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy az alkotmányellenes helyzetet megszüntető jogalkotói kötelezettségének 2011. szeptember 30-ig tegyen eleget.
(Az AB határozat teljes szövege)
on the incomplete rules of granting of social benefits for mentally disabled persons other than autists but with same developmental disability
The case concerns the Act XXVI of 1998 on the rights and equal treatment of disabled persons. The petition requested the annulment of the reference to the so-called autonomy tests as the required method of diagnosing developmental disability which condition – as an eligibility criteria – excludes from the social benefits the groups of mentally disabled persons other than autists but with same developmental disability (such as people with Williams syndrome), because the above-mentioned tests are only suitable for diagnosing autism.
The Court rejected the petition. However, it established ex officio an unconstitutional omission. In its view it is not unconstitutional in itself that the autists represent a seperate mentally disabled category of the legislation, but the fact that this preference excludes from the benefits the groups of persons with same mental conditions leads to an unconstitutional omission. The Court called on the Parliament to eliminate the unconstitutional omission by 30th September 2011.
