a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdése és 40. § (2) bekezdése
Az indítványozó jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény (Csjt.) nem biztosítja a férfi számára azt a jogot, hogy bíróságtól kérje az apasága megállapítását, ha a gyermek családi jogállása rendezett, azaz más férfit jegyeztek be apaként a Csjt.-ben megállapított apasági vélelemből kifolyólag. Még akkor sem, ha minden kétséget kizáróan ő a gyermek vér szerinti apja. Ugyanakkor, az anyaság megállapítását akkor is lehet kérni a bíróságtól, ha a gyermek anyakönyvi kivonatában az anya be van jegyezve, azaz a gyermek családi jogállása rendezett. Az indítványozó véleménye szerint a két szabály egymáshoz viszonyítva diszkriminatív a férfiak (apák) tekintetében, és ezáltal sérti a férfiak és nők közötti egyenjogúságot.
Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A testület megállapította, hogy az apaság, illetve az anyaság bírói megállapítására vonatkozó eltérő szabályozásban a jogalkotó azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy míg az anyai jogállást ténynek, addig az apai jogállást vélelemnek tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nemek közti egyenjogúságot nem lehet akként értelmezni, hogy a férfiakra és a nőkre nézve a szabályozásnak mindenben azonosnak kell lennie. Az anyaság elsőbbségét és eltérő szabályozását az anyaság alkotmányi védelmén túl alátámasztja, hogy az anyai jogállás változása az addig fennálló apai vélelmeket is érint(het)i.
