a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 180. § (1) bekezdése és 269/A. §-a
Az indítványozó szerint az érintett elkövetési magatartást meghatározó rendelkezések egyrészt nem felelnek meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményének, mert azok megfogalmazása rendkívül határozatlan tényállást eredményez, mely akár önkényes jogalkalmazáshoz is vezethet, továbbá úgy vélte, hogy ez a megfogalmazás korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát (Alkotmány 61. § (1) bekezdés). Mindezeken túl az indítványozó úgy vélte, hogy a határozatlan diszpozíció miatt sérül a tisztességes eljáráshoz való jog (Alkotmány 57. § (1) bekezdés) és a nullum crimen sine lege elve is (Alkotmány 57. § (4) bekezdés).
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének sérelme miatt a nemzeti jelkép megsértésének (Btk. 269/A. §) megsemmisítése iránti eljárást az ugyanazon tárgykörben hozott 13/2000. (V. 12.) AB határozatban hozott ítélt dologra figyelemmel megszüntette.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt tényállási elem nem tekinthető a jogállamiság elvének részét képező jogbiztonság követelményét sértő határozatlan diszpozíciónak, ugyanis a törvényszöveg kifejezetten utal arra, hogy az egyéb „ilyen” cselekmény elkövetése von csak maga után büntetőjogi felelősséget. Azaz nem bárminemű magatartás valósítja meg a bűncselekményt. Az egyéb cselekményeknek is alkalmasnak kell lenniük a becsület csorbítására, továbbá összefüggésben kell állniuk a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével, illetve azt nagy nyilvánosság előtt kell elkövetni.
A becsületsértés tényállásának a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” elkövetési magatartása nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel önmagában azzal, hogy nem nevesítetten sorolja fel a törvény az egyéb lehetséges elkövetési magatartások körét, hanem ennél absztraktabb megoldást választ, nem lépi át az állami büntetőhatalom gyakorlásának határait. Az elvontabb megfogalmazás épp azt a célt szolgálja, hogy egy konkrétabb felsorolás ne eredményezhesse olyan cselekmények büntetlenül maradását, amelyek bár nem szerepelnek a tényállásban, az emberi méltóságot, becsületet, jó hírnevet ugyanolyan, esetleg súlyosabb fokban sértik, mint a nevesítetten felsoroltak, s emiatt a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása nem tekinthető aránytalannak.
A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlatára tekintettel – kiemelte, hogy a Btk. 179. §-a, mint anyagi büntetőjogi szabály, és az eljárási alapelveket tartalmazó alkotmányi rendelkezés között azonban alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki, ezért az nem is sértheti a vonatkozó alapjogot.
A nullum crimen sine lege elvének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a határozatlan jogfogalmak használatára való hivatkozás nem az Alkotmány 57. § (4) bekezdése, hanem a jogállamiság elvét meghatározó 2. § (1) bekezdésének vizsgálata körében értékelendő, ezért az erre vonatkozó indítványt is megalapozatlannak minősítette.
A határozat teljes szövege
