a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte, mivel álláspontja szerint a jogalkotó nem tett eleget a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek munkaviszonyon alapuló foglakoztatása kapcsán a munkához való jogból eredő kötelezettségének. Az indítványozó szerint a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett értelmi fogyatékos személyek nagy hányada képes lenne munkát végezni, viszont a jogi szabályozás a munkaszerződésen alapuló foglalkoztatást nem teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. Ennek legsúlyosabb veszélyeztetése, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. A munka és a foglalkozás megválasztásának és gyakorlásának jogából mint mindenkit megillető alanyi jogból az következik ugyanis, hogy amennyiben a cselekvőképtelen személyek munkát képesek és akarnak is végezni, attól ne legyenek elzárva. A cselekvőképtelen személyek vonatkozásában a munkához és a foglalkozáshoz való jog intézményi oldala alapvetően a rehabilitációs célú munkalehetőségek megteremtésére vonatkozó állami kötelezettséget jelenti. A hatályos szabályozás alapján viszont ez csak a munkakészség megőrzésére, illetve fejlesztésére irányuló ún. munka-rehabilitációs tevékenységre vonatkozik, „igazi”, pl. betanított munkafolyamatok alapján történő munkavégzésre nem. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a cselekvőképtelen személyek munkaviszonyon vagy törvényen alapuló más jogviszonyban történő foglalkoztatásból való teljes mértékű kizárása alkotmányosan nem indokolható, a vizsgált jogi szabályozásból hiányoznak a munkához való alapjog érvényesülését biztosító törvényi garanciák.
Az Alkotmánybíróság – határozatában megoldási javaslatokat is felvázolva – felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2011. december 31-ig tegyen eleget.
on the unconstitutional omission regarding the employment of persons placed in a conservatorship precluding legal competency
The petitioner requested the establishment of an unconstitutional omission because it considered that the legislature has not met its obligation arising from the right to work regarding persons placed in a conservatorship precluding legal competency. According to the petitioner, a large proportion of persons placed in a conservatorship precluding legal competency would be able to work, but the legislation does not allow their employment.
The Constitutional Court upheld the petition. The right to work is protected similar to fundamental freedoms against state interventions and restrictions. The most serious danger of that is if an activity is precluded, can not be chosen at all. On the one hand, from the substantive part of the right to work and to freely choose job and profession derives the following: if legally incompetent persons want and are able to work they can not be excluded. On the other hand, the institutional side of the right to work and to freely choose job and profession should be achieved regarding legally incompetent persons by creation of job opportunities for rehabilitation by means of state action. On the contrary the current legislation does not allow “real” (for instance semiskilled) work, it is only suitable for the preservation and development of the ability to work. According to the Constitutional Court this kind of full exclusion can not be justified constitutionally. The Court – formulating some methods of solution as well – called on the Parliament to eliminate the unconstitutional omission by 31st December 2011.
