a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdése és 17. §-a
Az indítványozó – alkotmányjogi panasz keretében – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdése és 17. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény törvény előtti egyenlőségre, a tisztességes eljáráshoz való jogra, a jogorvoslathoz való jogra, valamint a bírósági szervezetrendszerre vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy a bírósági jogkörben okozott károk elbírálását nem egy, az ítélkező bíróságoktól független külön bírósági szervezetre bízták.
Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította. A testület korábban már több ízben, elvi jelentőséggel állást foglalt a bírósághoz fordulás alapjoga, a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a bírósági jogkörben okozott károk elbírálására vonatkozó jogszabályok közötti alkotmányjogi összefüggések kérdésében. E döntéseiben kiemelte, hogy azon hatáskör-telepítés, amely szerint a bírósági jogkörben okozott kárral kapcsolatos perekben a megyei bíróságok (a törvényszékek jogelődjei) és a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria jogelődje) ítélkezésében független tanácsai járnak el, összeegyeztethető az Alkotmánynak a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseivel. Az AB kiemelte, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény támadott rendelkezéseivel kapcsolatban az indítványozó nem jelölte meg, hogy pontosan mely alkotmányos jogok sérelmével jár a szabályozás.
A testület megállapította mindezért, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság emellett nem észlelt bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. Mindezért megállapította, hogy a panasz nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény követelményeinek, ezért nem fogadható be.
(a IV/99/2012. AB végzés teljes szövege)
