az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüavt.)
Az indítványozó szerint a gyógyszertárak, gyógyfürdők, gyógyászati segédeszköz forgalmazók esetében nem biztosított a személyes adatok védelme, ugyanis a törvény értelmében az ilyen tevékenységet folytató ellátók nem minősülnek egészségügyi intézménynek. Ennek következtében nem irányadó rájuk nézve az Eüavt. 32. §-a, így nem kötelesek például adatvédelmi felelőst állítani, továbbá nem kötik őket az adatkezelésre vonatkozó határidők. Erre tekintettel kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az alkotmányellenes mulasztást.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. A törvényi szabályozás elemzése alapján megállapította, hogy a betegellátó fogalmába beletartozik az orvos és az egészségügyi szakdolgozó mellett az érintett gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet végző egyéb személy és a gyógyszerész is, és az ő nyilvántartási kötelezettségét is. Ezen túl a törvény az egészségügyi dokumentáció, valamint annak egyes elemei tekintetében szabályozza az őrzési idő tartamát, továbbá a jogutód nélküli megszűnés esetére a dokumentáció kezelésével kapcsolatos feladatokért való felelősséget. Mindezek alapján megállapította, hogy a törvény szabályozza az indítványozó által megjelölt szervezetek tekintetében is az adatkezelést, és mögöttes szabályként az adatvédelmi törvény rendelkezései is irányadóak.
