a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 46. § (3) bekezdése, és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény 36. § „és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő” szövegrésze
Az indítványozó szerint a Psztv. 46.§ (3) bekezdése - és a korábbi törvény alkotmányjogi panaszban támadott hasonló rendelkezése - sérti a bírósághoz fordulás jogát [57. § (1)] és a jogorvoslathoz való jogot [57. § (5)] azzal, hogy az okozott kárért való felelősséget indokolatlanul és aránytalanul, a Felügyelet hatósági döntése jogszabálysértő voltának jogerős ítélettel történő megállapítása, valamint a döntés és a kár közötti közvetlen okozati összefüggés előírásával korlátozza.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Álláspontja szerint valóban lehet olyan eset – ha az érintett nem kéri a Felügyelet döntésének a bírósági felülvizsgálatát, vagy a keresetét a bíróság elutasítja –, hogy a pénzügyi szervezte ügyfele nem tud eredményesen kárigényt érvényesíteni; ezt azonban nem a kárfelelősség szabálya, hanem az indítványozó által nem támadott eljárási rendelkezések (az ügyfélképesség, a keresetindítás szabályozása) akadályozzák. A támadott konkrét rendelkezés és az Alkotmány felhívott rendelkezései között érdemi összefüggés nincs.
