a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.670/2011/7. számú ítélete, alkotmányjogi panasz
Az indítványozó a támadott, büntetőeljárással összefüggő kártalanítási-kártérítési tárgyú kúriai ítéletet, valamint az ügyben hozott elsőfokú ítéletet és jogerős részítélet azért támadja, mert azok álláspontja szerint a korábban megállapított jogsértés ellenére elutasító tartalmuk miatt a jogbiztonságot, a jogalkotással okozott kár elismerésének hiánya miatt a közösségi jog által meghatározható kötelező magatartásszabályokra vonatkozó alaptörvényi rendelkezést, valamint emberi méltóságát, személyi biztonságát, jó hírnevét, a törvény előtti egyenlőséget és a diszkrimináció tilalmát sértik, továbbá ellentétesek a jogellenes fogvatartásért kártalanítást, a hatóságok jogellenes károkozása esetén kártérítést, valamint a büntetőügy elbírálására törvényesen felállított büntetőtanácsot előíró alaptörvényi rendelkezésekkel is.
Az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt. Alkotmányjogi panasz csak alaptörvényben biztosított jogra alapítható, azt a jogbiztonság sérelme csak visszaható hatályú jogalkotás esetén, illetve a felkészülési idő hiánya miatt alapozhatná meg, ami a konkrét ügyben nem áll fenn. Ugyanezért nem lehet alapja az eljárásnak a közösségi jogra vonatkozó alkotmányos rendelkezés sem, ennek ellenére az AB megjegyzi, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan közösségi jogi normát, ami a jogalkotással okozott kár elismerésére kötelezné a tagállamokat. Az emberi méltóságnak az alapeljárás ellentmondó ítéleteivel összefüggésben, bírói hiba folytán előállt sérelme a támadott döntésnek nem tárgya, így a panasz alapjául az sem szolgálhat. Ugyanezen okból utasította vissza a testület a személyiségi jogi sérelmet a büntetőeljárás elhúzódásával összefüggésben állító érvelést is, a jó hírnév sérelme pedig azért nem volt vizsgálható, mert annak tekintetében nem jelölt meg a panasz kárt megalapozó bírói magatartást. A tisztességes eljáráshoz való jog és a törvény előtti egyenlőség sérelmét a büntetőügyben eljárt bírák meghallgatásának hiánya miatt állító indítványrész esetében az AB nem talált alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, mivel ha egy bizonyítási indítvány elutasítása megalapozná az alkotmányjogi panaszt, akkor az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Végül a fennmaradó, kifejezetten a jogellenes fogvatartás miatti kártalanítási igénnyel összefüggő indítványelemek elbírálását az zárta ki, hogy azok tekintetében az alapeljárás még folyamatban van, így azok érdemében a támadott döntés nem rendelkezett.
Az Alkotmánybíróság összefoglalóan megállapította, hogy „az indítványozó konkrét magatartásának jogi értékelése az adott rendkívül súlyos közlekedési balesettel összefüggésben különösen nehéz »határesetnek« bizonyult. Ilyenkor az egymástól eltérő vagy akár egymással ellentétes jogi minősítések előfordulása gyakori, szinte »szükségszerű«. Ezért is szűkítette be a bírói ítélettel okozott károkért való felelősséget az eddigi bírói gyakorlat.” A testület azt is megjegyzi, hogy az indítványozó tehát a jogalkotással és a jogalkalmazással okozott károkért való felelősséggel összefüggésben fontos kérdéseket vet fel, ezek azonban az ő konkrét ügyében az alkotmányjogi panasz befogadásához szükséges követelményeknek nem felelnek meg.
IV/3261/2012. http://mkab.hu/download.php?h=237
