a helyi önkormányzatok által 2004. évben jogtalanul igénybe vett közműfejlesztési támogatás visszafizetésének ütemezéséről szóló 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet alkalmazhatóságának kizárása
Az indítványozó közigazgatási bíró, az előtte folyamatban lévő, a Magyar Államkincstár hatósági határozatai jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló perben a kormányrendelet perbeli alkalmazási tilalmának megállapítását indítványozta az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alapján, arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság a rendeletet korábbi, 42/2008. (IV. 17.) AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette és a határozat közzétételének napjával megsemmisítette a jogszabályt. Az indítványozó bíró utalt arra is, hogy a bírói felülvizsgálat tárgyát képező jogerős közigazgatási határozatokat a MÁK az Abh. közzétételét megelőzően hozta meg, így kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult az utóbb alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály perbeli alkalmazási tilalmának kimondására.
Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Megállapította, hogy 35/2011. (V. 6.) AB határozatában kialakított új gyakorlata szerint elsődlegessége van annak, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálást nyerjenek a bíróság előtt. Ha az alkotmánybírósági megsemmisítés bírói kezdeményezésre született, az általános alkalmazási tilalom kimondása, vagy a konkrét ügyben történő kizárás kezdeményezése lehetőségének fenntartása biztosíthatja a hasonló elbírálást. Mivel az indítvánnyal érintett kormányrendeletet az Alkotmánybíróság ex nunc hatállyal, semmisítette meg, és konkrét ügyben vagy ügyekben nem rendelt el semmilyen alkalmazási tilalmat, a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok akkor nyerhetnek el hasonló elbírálást a bíróság előtt, ha az Alkotmánybíróság a jelen esetben sem mondja ki az alkalmazhatatlanságot.
Pokol Béla párhuzamos véleményében ellentmondást lát az Abtv. 25. §-a és 45. § (3) bekezdése között. (Előbbi szabály szerint a bíró köteles az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította. Utóbbi szabály szerint a megsemmisítés közzététele napja előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket a főszabály szerint nem érinti a megsemmisítés.) Álláspontja szerint az ellentmondást azzal kellett volna az Alkotmánybíróságnak feloldania, hogy abban az esetben, amikor az Alkotmánybíróság nem élt a visszamenőleges megsemmisítés lehetőségével, az alkalmazhatóságnak az első indítványozó számára 'prémiumként' nyújtott kizárásán kívül egyetlen további esetben se lehessen alkalmazási tilalmat kérni és elrendelni. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ezen gyakorlat alapján az Alkotmánybíróságnak gyakrabban kéne élnie a visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel.
Stumpf István Lévay Miklós és Lenkovics Barnabás által támogatott különvéleménye szerint az Alkotmánybíróságnak érdemben kellett volna döntenie az alkalmazhatóság kizárásáról. Álláspontja szerint egyrészt az absztrakt normakontrollra irányuló eljárásban nem volt lehetőség az alkalmazhatóságról dönteni, így azon az alapon megtagadni egy későbbi, konkrét ügyben az alkalmazási tilalom kimondását, mert az első (utólagos normakontroll) ügyben erre nem került sor, megalapozatlan. Másrészt az Alkotmánybíróság a gyakorlatát megalapozó 35/2011. (V. 6.) AB határozatában a bíróság előtti egyenlőség elvét az Alkotmány védelmének, a jogvédelemnek kiterjesztése, és nem pedig a törvény által egyébként lehetővé tett jogvédelem korlátozása érdekében hívta fel, ezért nem lehet a korlátozás alapja. Harmadrészt az alkalmazási tilalom kötelező indítványozását illetően a határozat szerinti szűkítés az adott jogintézmény céljával ellentétes eredményre vezet. Mindezek alapján álláspontja szerint a testület a jogbiztonság érvényesülésének generális érdeke mellett adott esetben az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján dönthetne máshogy az alkalmazási tilalom kérdésében az indítványozó konkrét ügyben nyilvánvalóvá tett, különösen fontos érdeke alapján. Ezért minden – alkalmazási tilalom elrendelésére irányuló indítvánnyal kapcsolatos – ügyben egyedileg szükséges annak vizsgálata, hogy az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja-e, hogy az Alkotmánybíróság utóbb a konkrét ügyben tilalmat rendeljen el.
