a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 2011. május 31. napjával megsemmisített 8. § (1) bekezdése alkalmazása kizárásának megtagadása
Az indítványozók, a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság, a Debreceni Munkaügyi Bíróság, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság, a Szegedi Munkaügyi Bíróság, a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság, a Szolnoki Munkaügyi Bíróság, valamint a Szolnoki Törvényszék bírái a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentését lehetővé tevő, az Alkotmánybíróság által a 8/2011. (II. 8.) AB határozattal 2011. május 31-ével megsemmisített rendelkezés alkalmazásának kizárását kezdeményezték az ezt megelőzően közölt felmondások tekintetében előttük folyamatban lévő munkaügyi perekben. Az indítványozók erre irányuló indítványokat elsősorban az alaphatározat szerint sérült alkotmányos rendelkezéseknek megfelelő alaptörvényi rendelkezésekre (a közhivatal viseléséhez fűződő alapjog, a jogállamiság, a hatékony bírói védelemhez fűződő alapjog és az emberi méltóság sérelme) alapozták.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
A testület – az Alaptörvény vonatkozó szabályait tartalmilag azonosnak minősítve az Alkotmány vonatkozó szabályaival – a támadott rendelkezés tartalmát érdemben nem vizsgálta, a korábbi AB határozatban nem szereplő alkotmányellenességi okok vizsgálatát pedig okafogyottnak tekintette, így érdemben csak a már megsemmisített rendelkezés alkalmazása kizárhatóságának vizsgálatát végezte el. Az AB ennek során – a korábbi alkotmánybírósági törvényen alapuló gyakorlatra [35/2011. (V. 6.) AB határozat, 1813/B/2010. AB határozat] hivatkozva – megszorító értelmezést adott az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-ának (a már alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazása kizárását előíró rendelkezés). Eszerint – minthogy a megsemmisítés főszabály szerint csak a jövőre vonatkozik – csak abban az esetben lehet önállóan dönteni a kizárásról, ha „ez szolgálja a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget, vagyis a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálását a bíróság előtt”. Minthogy azonban a konkrét ügyben az alaphatározat nem érintett egyetlen folyamatban lévő ügyet sem (alkalmazási tilalmat nem mondott ki, alkotmányjogi panaszt vagy bírói kezdeményezést nem bírált el), ezért a törvény előtti egyenlőséget az szolgálja, ha az indítványokkal érintett ügyekben sem mondja ki az AB az alkalmazási tilalmat. Ezt erősíti meg a testület szerint az is, hogy az alaphatározatban is alkalmazott jövőbeni időponttal történő megsemmisítés az alkotmányellenes norma meghatározott ideig történő alkalmazási kötelezettségének fenntartását jelenti.
Az AB végül kimondta, hogy mindez nem érinti, hogy az eljáró bíróságok jogát arra, hogy a perben „önállóan értékeljék a felmondás jogszerűsége megítélésekor a tényt, hogy a felmondáskor a felmondásra jogot adó jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság már megállapította”.
Pokol Béla párhuzamos indokolásában következetlennek tartja a többségi döntésben megjelenő megkülönböztetés határát, és helyesebbnek látna egy olyan eljárásrendet, ahol az alkalmazás kizárására csak a megsemmisítést megalapozó alkotmányjogi panasszal, illetve bírói kezdeményezéssel érintett ügyben kerülhet sor, s minden más ügyet eldöntene maga – a főszabályként a kihirdetésre visszaható hatályból, vagyis az alkotmányellenes helyzetek teljes körű orvoslásából kiinduló – megsemmisítés időpontja. Emellett Pokol alkotmánybíró kifogásolta még a többségi döntésnek a munkához való jog változatlan tartalmára, illetve a hatékony bírói védelemhez való – szerinte nem létező – jogra vonatkozó megállapításait.
Stumpf István – Lévay Miklós csatlakozása mellett benyújtott – párhuzamos indokolása minden elemében vitatja a többségi álláspont levezetését, és álláspontja szerint a kizárólag az alkalmazási tilalom kimondására irányuló kezdeményezéseket érdemben, a folyamatban lévő ügyekre is kiterjedő joghatásokat egyébként megalapozó feltételek alapján kell vizsgálni.
