Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzat szabálysértésekről szóló 33/2005. (VI. 27.) számú önkormányzati rendeletének 14. § (2) bekezdése
Az indítványozó általános ombudsman a közterületre kihelyezett gyűjtőedényzetből szemét kiöntését, kivételét vagy az abban való guberálást szabálysértéssé nyilvánító önkormányzati rendelet megsemmisítését kérte. A rendelkezés álláspontja szerint sértette az általános cselekvési szabadságot [az Alkotmány 54. § (1) bekezdése] és – közvetett diszkriminációt megvalósítva a legelesettebb társadalmi csoportokkal szemben – az egyenlő bánásmód követelményét [70/A. § (1) bekezdés]. Emellett az indítvány formai ok alapján, e jogok rendeleti szintű korlátozásai miatt fennálló alkotmányellenességet is állít [8. § (2) bekezdés, 44/A. § (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság az önkormányzati képviselő-testület szabálysértési tényállásokat meghatározó jogalkotásának elvi korlátjaként jelölte meg, az a magasabb szintű jogszabályok adat keretek közt és – minthogy a szankciórendszer is a büntetőjoghoz közelít – kizárólag kriminális (a társadalomra csekély fokban veszélyes) cselekmények esetében történhet meg. A testület a támadott szabályozás céljaként – az indítványozó vizsgálatára alapozva – azt rögzítette, hogy a szankcionálás az önkormányzat szerint „környezetvédelmi és köztisztasági, tulajdonvédelmi okból, illetve a köznyugalom, közrend, illetve a magán- és a levéltitok védelme miatt” szükséges. Az Alkotmánybíróság elvi éllel rögzítette, hogy a szabálysértési szankcióknak az általános cselekvési szabadságból levezethető alkotmányos keretek közt „jellemzően akkor [van helye], ha a cselekmény emberi életet, testi épséget, egészséget vagy jogot veszélyeztető, általánosan elfogadott együttélési szabályt sért, s ha az elkövetési magatartás statuálása megfelel annak a követelménynek, hogy szabálysértési szankcionálás csak ultima ratio-ként alkalmazható”.
A tényállási elemek közül az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szemét kiöntésének büntetése törvényi szabálysértési tényállással azonos magatartást rendel büntetni, így – a „ne bis in idem” elvét sérve és jogbizonytalanságot okozva – kétszeres szankcionálást tesz lehetővé ugyanazon cselekmény miatt. A szemét kivételére vonatkozó fordulat esetében a testület szerint részben párhuzamosság áll fenn a lopás bűncselekményével és szabálysértésével, részben pedig a rendelkezés a Polgári Törvénykönyvvel ellentétes, amely tulajdonszerzésként ismeri el az elhagyott tárgy birtokba vételét. Így mindkét rendelkezés törvénybe ütközik, megsértve az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
A guberálás szabálysértéssé nyilvánítása esetében az alkotmányellenesség oka az, hogy a szabálysértési tényállás meghatározására nem volt alkotmányos indok: a környezet és a természet védelme, a tulajdonvédelem, valamint a magánszféra védelme más (bűncselekményi és szabálysértési) tényállások által biztosított, a közrend és a köznyugalom ebben az esetben pedig nem megfelelő alap a szankcióhoz, „[e]llenkező esetben ugyanis a közterületen zajló tevékenységek túlnyomó többsége szankcionálhatóvá válna, hiszen azok sok esetben zavaróan hatnak a városképre, a lakók közérzetére és többnyire zajjal járnak”. A guberálás az Alkotmánybíróság szerint többnyire az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló, mások jogait és a közrendet nem sértő kényszerű cselekvés, amelynek a társadalomra való veszélyessége nem állapítható meg. A guberálás tilalma az erre kényszerülő személyek emberi méltósághoz való jogával, valamint a szociális biztonsággal összefüggő állami feladatokkal összhangban nem állapítható meg alkotmányosan, emellett – a társadalom perifériáján élő személyeket hátrányos helyzetbe hozva, közvetett diszkriminációt eredményezve – sérti az egyenlő bánásmód követelményét is. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelme mellett e tényállási elem tekintetében a 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét is megállapította, és a szabálysértési tényállás egészét megsemmisítette.
Szívós Mária - Pokol Béla csatlakozása mellett - csatolt különvéleménye szerint a többségi határozat egésze megalapozatlan: az önkormányzati rendelet alkotmányosságát csak annyiban lett volna helye vizsgálni, hogy az tételesen ellentétes-e a szabálysértési törvénnyel, illetve hogy a szankció nem önkényes-e. A törvényi tényállásokkal való párhuzamosságot alkotmánybíró asszony jogalkalmazási eszközökkel, a halmazat szabályai alapján kezelhetőnek tartja, a guberálás tilama esetében pedig több alkotmányos indokot lát (az az emberi együttélés általánosan elfogadott normáival nem egyeztethető össze, sérti a közrendet és a köznyugalmat, valamint súlyosan veszélyezteti a közegészségügyi érdekeket). Az érintettek emberi méltóságából pedig szerinte nemhogy nem a rendelkezés alkotmányellenessége következik, hanem éppen emiatt, az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen szemétben turkálás megakadályozása érdekében kell megtiltani a guberálást. A diszkrimináció tilalmába pedig azért nem ütközik a tényállás, mert az csak a társadalomra veszélyes cselekményt elkövető deviáns csoport tagjait sújtja hátránnyal.
(a 166/B/2011. AB határozat teljes szövege)
